Koszi-lap

A döntés elé….

Lassan közeledik a másod fokú ítélethirdetés dátuma. Úgy gondoltuk, a jobb megértés érdekében kissé körbenézünk a tárgyalásokon elhangzottakkal kapcsolatban található jogi értelmezések körében.

Elsőként talán a vádlottak védőinek egyik fő felvetését emelnénk ki, járnánk körbe. A tárgyalásokon elhangzott védői perbeszédek többségében elhangzott az a tény, hogy szabálytalan volt az első fokú eljárás, mivel a tanácsban két olyan személy is ült, akik az előző szakaszban, (nyomozati, ügyészi) nyomozó bírói tisztet is viseltek ebben az ügyben. Magyarán ők döntöttek az előzetes letartoztatásokról, azok hosszabbításairól, a titkos adatszerzésekről, a különösen védett tanú kihallgatásáról. Szóval igencsak fajsúlyos dolgokban voltak érintettek.

Az első fokon eljárt bíróság (Fotó: MNO)

Nem véletlenül alkották meg a törvényalkotók azt a kitételt a Büntetőeljárási Törvényben, hogy aki az adott ügyben nyomozati bíróként működött közre, az az eljáró bírói tanács elnökeként, tagjaként nem vehet részt a tárgyalásban. Nos, a mi esetünkben az eljáró öttagú tanács elnöke és a hivatásos bíró a nyomozati szakban nyomozati bírói tevékenységet folytattak. A másik három tag un. „laikus” volt, ülnökök.

Így már a nyomozati szakban megismerték a nyomozati anyagokat, kapcsolatban álltak az ügyészekkel. Elemei logikai szinten is alapvető követelmény, hogy a bíróság csak a vádirat benyújtása után ismerje meg az ügyet. Így biztosítható a bírósági függetlenség, befolyásolás mentesség. A vádiratban szereplő vádlottak, tények, bizonyítékok adhatják meg a bíróságnak a pártatlan és igazságos ítélet meghozatalát. De nézzük, mi is a nyomozati bíró szerepe?

„A nyomozási bíró, mint fogalom igencsak ismeretlen a közvélemény számára, pedig nagy jelentőséggel bír egy nyomozás alkalmával, és a magánszemély bizonyos fokú védelemre (bár emellett szankciókra is) tőle számíthat. A nyomozási bíró tevékenységének leírását a Be. IX. fejezetének VI. címe tartalmazza. Jó, ha tudjuk azt, hogy a megyei bíróság egyesbíróként jár el a nyomozás során előzetes letartóztatás egy éves meghosszabbítása esetén, határozata ellen az Ítélőtáblához van helye fellebbezésnek. A nyomozási bíró egyéb döntése ellen biztosított fellebbezés folytán a másodfokú tanácsok járnak el.”

A nyomozási bíró döntési jogköre a nyomozás alkalmával a következőkre terjed ki: Előzetes letartóztatás, lakhely-elhagyási tilalom, házi őrizet tárgyában… A nyomozási bíró döntési jogköre a bizonyítás tárgyában: elmeállapot megfigyelése, tanú különösen védetté nyilvánítása, titkos adatszerzés engedélyezése, valamint az erről szóló határidő meghosszabbítása, a különösen védett tanú kihallgatása, életveszélyben lévő tanú kihallgatása, 14 éven aluli gyermekkorú kihallgatása, ha annak tárgyaláson való kihallgatása fejlődését károsan befolyásolná, és végül, de nem utolsósorban a bizonyíték elenyészésének, megsemmisülésének veszélye esetén előzetes bizonyítás elrendelése.

A különösen védett tanú esetén erre minden további nélkül van lehetőség, az ügyet a bíró visszautalja a nyomozási bíró elé, aki gondoskodik a tanú ismételt kihallgatásáról. A probléma akkor jelentkezik, ha a bíró a Be.-ben nem biztosított lehetőség hiányára hivatkozással a védő és a vádlott ismételt meghallgatásra irányuló indítványait elutasítja.

Az előzetes letartóztatás első meghosszabbítása 3 hónapra szól. Ha szükséges annak meghosszabbítása, az erre irányuló indítvány szintén 3 hónapra szól. Az előzetes letartóztatás időtartama, beleértve az elrendeléskor megállapított 1 hónapot is, összesen 7 hónap lehet. Viszont a Be. akként rendelkezik, hogy 6 hónapon túl a bíróság már ülés keretében dönt az előzetes letartóztatásról. Ezért, amennyiben a nyomozási bíró határozatában 3 hónapra hosszabbítja meg az előzetes letartóztatást, az ügyet ülésre kell kitűznie, mert a döntése alapján az előzetes letartóztatás időtartama a 6 hónapot meghaladhatja. A bizonyítási cselekményekre vonatkozó indítványokról szóló előzetes döntés határozat útján történik, és ha az megengedő és indokolt, nincs helye fellebbezésnek.

A megyei bíróság szerepének megállapításánál le kell szögezni: ha a bíró az ügyben nyomozási bíróként eljárt, az ügy további elintézéséből ki kell zárni. Ugyanakkor a megyei bíróság egyesbírájának eljárásával kapcsolatban a Be. akként rendelkezik, hogy arra a nyomozási bíróra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A megyei bíróság egyesbírókénti eljárása során nem, mint kijelölt nyomozási bíró jár el, hanem eljárására csupán a nyomozási bíró eljárására vonatkozó szabályok az irányadók.

Még egy furcsaság: a Be. 213.§. (3.) bekezdése értelmében az ülésen elvégzett kihallgatások esetében a gyanúsított és védője megismerheti a jegyzőkönyvet. Ez a megismerési jog azonban korlátozott, csak annyiban lehetséges, amennyiben az nem sérti a nyomozás érdekeit. Na, mit gondol, ki az, aki megállapítja azt, mi sérti a nyomozás érdekeit? Nem. Nem a nyomozási bíró feladata mindezt eldönteni, és a megismerhető iratok meghatározása sem, hanem az ügyészé.

A fentiek ismeretében így már világossá vált néhány tény. Legfontosabb az, hogy az első fokon többen sérelmezték, így a testvérpár is, a titkos adatszerzések törvényességét. A peranyagok között Koszi István lehallgatásáról rendelkező nyomozati bírói lehallgatási nyomozó bírói engedély 2004. december 1-től 2005. március 1-ig, Koszi Miklósé pedig 2004. december 4-től 2005. március 4-ig terjedt ki. A bizonyítási eljárás során felvetődött az a kérdés, hogy akkor a vádiratban miként szerepelhetett 2004. márciusi lehallgatási jegyzőkönyvek bizonyítékként? A tanácsvezető bíró így reagálta le a kérdést:

„- A Pest Megyei Bíróság a lehallgatások jogszerűségét megvizsgálta, és rendben levőnek találta!”  Ilyen egyszerűen lett elintézve e fontos kérdés. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy azért szerepelnek elrendelő nyomozati bíró papírok csak 2004. decemberétől, mert azt más nyomozati bíró írta alá. Ha viszont, ahogyan kellett volna, minden elrendelő határozatok megtalálható lett volna a peranyagok között, felismerhetővé váltak volna az érintett bírók aláírásai!

Ebből ered, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy valamelyik eljáró bíró hallgatta ki a különösen védet tanút! Így a bíró/k teljesen tisztában lehettek a vallomásával. Arról nem is szólva, egy ilyen kihallgatáson a vádat képviselő részvétele kötelező, sőt gyakran ő a kérdező, ha a tanú elakadna talán….

Nos, ha ezek tényként bebizonyosodnak, akkor érvénytelen volt az a két év, és megint milliók repültek ki a takarékoskodó állam ablakain úgy, hogy lehet az egészet elölről kezdeni!

Innen kezdve a többit az Önök képzeletére bízzuk! 

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat