Publicisztika
2006-08-28 15:17
"Egymilliárd forint kártérítést is fizethet idén az ügyészség
Gátolhatja az ügyészség működését, hogy idén körülbelül egymilliárd forintot kell kártérítésekre fordítaniuk. Az Állami Számvevőszék szerint a kontrollt kellene erősíteni.
Az ÁSZ a közelmúltban ellenőrizte az ügyészség 2003-2006. közötti működését. Megállapították, hogy az ügyészséggel szemben támasztott kártérítési igény erőteljesen növekszik. Ez 2005 végéig összesen 210 ügyet jelentett, 5,5 milliárd forint kárigénnyel. Az ügyészséget - írja az ÁSZ - mindeddig az ügyek elenyésző hányadában, 5 esetben, 30 millió forint összegben marasztalta el a bíróság.
A számvevőszék ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a költségvetést olyan - 2006-ban akár 1 milliárd forint - nagyságrendű kiadások terhelhetik, amelyek a folyamatos működés feltételeit is gátolhatják."
Idáig a Hír tv portáljáról leszedett hír.
Több írásomban is foglalkoztam már e témával. Nem olyan rég írtam, hogy hosszas kutakodás után a kormány büdzséjét megtalálva (altételként)60-80 millió forint van elkülönítve az Igazságügyi Minisztérium költségvetésében. Erre szoktam azt mondani, ha a két tétel közötti különbséget zongorázni tudnám, akkor már régóta zongoraművész lehetnék.
De miért lehet ezt folyamatosan büntetlenül csinálni? Erre adott valódi példát a fent említett film. Két és félévi börtönbüntetés után engedték szabadon a romaszármazású gyanúsítottat, mert tiszta véletlenül sikerült elfogniuk a valódi gyílkost. Ezt a témát járták körül az alkotók -szerintem nagyon jól. A végén nem bírta már idegekkel a "áldozat", öngyilkos lett.
Több dolog feltünt a film nézése közben. A megszólaltatott volt fővárosi főügyész megengedhetett olyan kijelentést, hogy" kellett egy balek, s találtunk egyet" azután a nyomozástaktikai okokra hivatkozva olyan alkotmányellenes cselekményeket helyeselt, amítől felállt a hátamon a szőr. A bíró kedélyesen azzal kezdte, hogy ne várja senki, hogy ő akár egy rossz szót is szól az ítéletet meghozó bíróra.
Szánalmasnak tünt a nyomozók mosakodása. Mert valaki látta, azt mondta, onnan jött, stb...Hogyan értékelhető a nyomozóknak az a ténykedése, hogy egy szagmintát vettek az "állítólagos" tettestől, de a ruhásszekrénybe már nem néztek be. Pedig ott volt a valódi tettes véres,- könnyen azonosítható - ruhadarabja. De számomra a legfeltünőbb a búlvár újságíró volt.
Emberi volt! Másik döbbenet a kirendelt védő(k)munkája volt. A nyomozati és ügyészi szakban nem is találkozott/tak/ a védencével. Csak a tárgyaláson, de akkor is vajon minek? Gondolom, a napídíjért.
Két és fél év.ma napi 7000 forintba kerül egy cellában töltött nap.Az adott időszakban 5000 forint volt ez a tétel. Ugyanis annyiba kerül a Magyar Államnak egy fogvatarott.
Ha jól számolom, ez cirka 912 nap és 4 millió 560 ezer forint.(hozzávetőleges adat).
És még egy fontos adalék! Miután az áldozat öngyilkos lett, még spóróltak is! Nem kellett még kifizetni a bíróság által valószínűsíthető pár millió forint kártérítést is!
Igaz, az ügyészségek ügyesen reklámozzák magukat, hogy a vádra beadott ügyek 90%-a helytálló. De arról nincs nyílvános adat, hogy egy évben mennyi eljárás indul, hány ember lesz végül is bíróság által felmentett, s ártatlanul fogvatartott? A számok jótékony árnya elfedi a rossz, hanyag és bátran állíthatom embernyúzó munkáját.
A legrosszabb, hogy egyre több ilyen ügy van, s az illetékesek egyre jobban folytatják a "szerecsenmosdatásukat".
Barátom már öt hónapja élvezi a "vendégszeretét"a Magyar Igazságszolgáltásnak.
Azóta érdemi munka nem folyt a személyével kapcsolatban. Erkölcsileg, anyagilag lassan teljesen kikészül. Megy a "puhítás", a rendőrök, ügyészek részéről, hátha magára vállal valamit. Kerül, amibe kerül. Egy biztos, miután(valamikor) kiderül az ártatlansága tízmillós kártérítési igényt fog benyújtani.
Mi pedig adóinkból fedezzük ezeket a selejtes munkákat. Igazából nem is ez bánt, hanem a tönkretett emberi életek sora!