Meddig lehet elmenni???
Sajnos, az elmúlt három év igencsak kikezdte mind a két fiú egészségét. Köztudomású, hogy az előzetes fogva tartás nem éppen regeneráló centrum.
Így történt, hogy az egyik fiú nagyon rosszul lett, orvost kellett hívni, aki azonnal kórházba küldte. Megelőzendően a még nagyobb bajt. Mindez simán lezajlott. A családtagok jelezték a kint posztolóknak a tényállást.
Mostanában, a posztoló rendőrök és a felsőbb vezetés közötti kommunikációt időnként zavarok jellemzik. Szerencsétlen posztosok rohangáltak, ameddig az információt meg nem kapták.
Mindenki megnyugodott. Illetve, egy Valaki nem, akinek lételeme a fiúk minél nagyobb stresszben tartása. Mert az eddigi hozzáállásából világosan kiderül, hogy csak az ilyen esetekben érzi jól magát a bőrében. De, erről kissé később.
Én nem hiszem, hogy a posztosok ne jelentették volna az előljáróiknak e sajnálatos tényt. Tehát, a hírlánc végén is kellett tudni mindenkinek, aki érdekelt ebben az ügyben, hogy az egyik fiú görcsökkel kórházba került.
A fiú megkapta a kezeléseket és a gyógyszereit, ágy nyugalomba parancsolták abban a jó hírű, budapesti kórházban.
Eljött az este. A négyágyas szobában a betegek lassan alváshoz készülődtek. Az óra mutatói kedélyesen haladtak a maguk tempójában előre. A kismutató a tízesen, a nagymutató pedig a tizenkettes szám felett járt.
És ekkor a kórterembe belépet a Valaki. Nyakában lógott egy kis táblácska, rajta a cégének címere, a neve, és egy elmaszatolt fénykép.
Kedélyesen odament a fiúhoz, harsányan, és persze kedélyesen köszöntötte. E látványos belépőtől természetesen felébredtek a már szundikáló szobatársak is. Valaki persze bemutatkozott, ám volt annyira tapintatos, hogy a jövetelének célját nem verte nagydobra. Rövidke csevely után odalépett a fiúhoz, mint aki puszit akarna adni neki. De nem puszit adott, hanem, nehogy bárki is meghallja, valamit súgott a fiú fülébe.
A szobatársak hiába hegyezték a füleiket, nem hallottak semmit. Nem is hallhattak, mert olyan halkan súgta a fiú fülébe azt a valamit, hogy maga a fiú is alig értette meg a mondatot.
A fiú arca elvörösödött, mint egy kamaszlány, ha olyat hall, ami még nem való a füleinek. A Valaki ezután még harsányabb jó éjszakát köszönéssel kivonult a kórteremből.
A fiúnak ezek után nehezen ment az elalvás.
A történtek után nagy a valószínűsége, hogy okulva a történteken, a következő látogatásra már egy modern kis diktafon is várja majd a Valakit.
Azt, aki a hivatali hatalmával visszaélve pszichikai terror alá igyekszik venni a delikvenseit. Hogy miért? Ezt csak ő tudhatja. Lehetséges okok egyike a személyes bosszú (azért vettem ezt előre, mert már mind a két fiút, sőt az egész családot megfenyegette, hogy kikészíti őket.), a másik fő ok pedig az ingatag gyanújúkat szeretné megerősíteni az ilyen lelki terrorizmussal, hátha belefáradnak a fiúk, és olyanokat is bevallanak, amikről nem tudhatnak.
Ez a Valaki tudhat valamit. Azt, hogy milyen taktikai és stratégiákat alkalmazzon a sikerének elérése céljából.
De ezzel elérte azt, hogy a fiúk is kialakítsák a saját stratégiájukat, s a mai modern japán kütyükkel szinte mindent el lehet érni.
Például corpus delictit is lehet rögzíteni, amikor a Valaki ismételten elmondja azt, amit a fiúnak a fülébe súgott azon az omniózus estén.
Az igekötővel kezdődő mondatát!