Kiderült, hogy ki a különösen védett tanú!
Ezzel a nagy havazással más is érkezett hozzánk. Egy nagyon sok embert érdeklő kérdésre kaptunk logikailag is helytálló választ, ez az esemény is lassan lehullott az égből. Az, hogy is volt a különösen védett tanú ebben a, - bíró által bonyolultnak nevezett-ügyben a legfontosabb. És kibukott a valószinűsíthető különösen védett tanú személye.
fotó: MNO
Az előzményekhez tartozik az is, hogy a diósdi kettős gyilkosság 2004. március 31-én késő este történt. Ez a különösen védett tanú viszont csak 2006. március 9-én jelentkezett a rendőrsége! Közben eltelt 353 nap, a médiában már hosszú ideje un. médiacsend volt az üggyel kapcsolatban. A tanú állítása szerint Dunaújváros felől jött autójával, és hirtelen rájött a szükség, ezért Ercsiben bekanyarodott a kamionmosóhoz szükségét elvégezni. Megállt, kiszállt, felment a lépcsőkön a bárba. Ott a pultnál kért egy kávét, közben akaratlanul meghallotta az egyik boxban, hogy valaki likvidálásáról beszélget négy ember. Odafordult, őt nem ismerték, de ő nagyon jól ismerte az ott beszélgető négy embert. Elvégezte a dolgát, megitta a kávéját és távozott a bárból. Ő azonosította be a Kosziékat és a másik két embert.
Itt megállunk egy pillanatra. Tényszerűen bebizonyosodott a tárgyalás során, hogy P. elveretése után a bárt elvették P-től, és Sz egyik emberének a nevére került. Sz-ék 2004 augusztusának a végén elvittek nagyon sok dolgot a bárból, bútorokat, és lebontották a boxokat. Így kérdésként merülhet fel, hogy a tanú milyen boxokról beszélt. Nem életszerű az sem, ha sürgős dolgom akad biológiailag, hogy előbb kávét rendel, majd kihallgatja a beszélőkőket. Ráadásul a tárgyalás bizonyítási szakában P. filmmel bizonyította, hogy ha Dunaújváros felől érkezik valaki és ilyen helyzetbe kerül, akkor az ő mosójáig lett volna több, mint tíz olyan üzlet, hely, ahol kényelmesen elintézhette volna a dolgát. Lépcsőzés nélkül! Érdekes az időtényező kérdése is. A médiák 2006. április 3-tól kb. egy hónapig foglalkoztak az üggyel. Ezután már nem, csak archív anyagokként lehetett visszakeresni a híradásokat.
Nos, a tények összerakása, a logikai összevetések alapján nem valószínű, hogy pl. a diósdi levegő tette azt, hogy 353 nap után jut eszébe valakinek, hogy „hűha! Én hallottam valamit,irány a rendőrség, elmondom nekik!” És még nem is beszéltünk arról a pszichológiai tényezőről, hogy a bennünket nem érintő események, még ha tapasztaltuk is, nagyon hamar elkopnak. Ő viszont nagyon pontosan „emlékezett” az ott elhangzottakra. Nem érdekes? Főleg annak az ismeretében, hogy az érintettek, Cz, P, a bírósági bizonyítási eljárás során következetesen tagadták ezt a tanú által állított helyszínt. Ennek ellenére a bíróság elsősorban a különösen védett tanúra hivatkozva hozta meg az ítéletét a Koszi testvérek esetében.
Mindezekből világosan látható, hogy ez az ember, a tanú, csakis olyan lehet, akit nemes egyszerűséggel csak bennfentességgel lehet nevezni. Olyan, aki szinte percről-percre képben volt a nyomozás folyamatával direkt, vagy indirekt információk nyomán.
Azt már nem is merjük feltételezni, hogy netalán egy belső ember lenne, aki visszaélt a hivatali hatalmával! Bár mostanság, - megítélésünk szerint,- ma Magyarországon minden megtörténhet! Ha viszont igazunk lenne, akkor nem csak az igazságszolgáltás, a jog kerülne a sírba, hanem senki nem érezhetné magát biztonságban, visszazuhannánk a sötét, inkvizicíós középkorba!
És ettől mentsen meg bennünket a jó Isten!