Koszi-lap

Párhuzamok időszaka III.

 Nem a teljesség igényével, de nem árt felidézni néhány, szemet szúró hibát, amelyeket elkövettek a nyomozati, ügyészi és főleg az elsőfokú tárgyalás során.

Kezdjük a nyomozati szakkal. Alapvető hiba volt a koncepció felállítása. Nevezetesen az, hogy nem a konkrét bizonyítható tényekre, hanem a kényelmesebb, többek által állított vallomásokra alapozták az ügy vizsgálatát. Ez persze erőteljesen el tudta vinni a nyomozó hatóság munkáját. Tették a dolgukat, igaz, sokszor nem a szakmai szabályok szerint. Például, amikor a nyomozó Sz. Károly esetében kihangsúlyozta a telefonba, hogy amikor feladja magát, nem a vallomásával fognak kezdeni. Vagy a vádalapot gyakorlatilag Cz. Attila vallomásaira alapozták. Megerősítésnek Sz. Károly, B. József és P. István vallomásait tették. Ők váltig álltották, hogy az információikat csupán Cz.Attilától tudják, ő mondta el nekik! Nesze neked közvetlen bizonyíték! Ám, hiába tett gyakorlatilag teljes feltáró vallomást P. Sándor, az ő vallomásaiból csupán a felépített koncepciónak megfelelő részeket erősítették fel. A többi résszel nem-igen foglalkoztak.

Következő –szerintünk -, óriási hiba a rendőrség részéről az első olajlopás körülményeinek a felderítetlensége volt. Ha már a helyszínen volt akár csak egyetlen nyomozó is, az észlelt olajlopást a nyomozónak meg kellett volna akadályozni. Ha másként nem, erősítést kérvén. Tetézték mindezt azzal is, hogy a kísérő autók rendszámát nem kérték le azonnal a nyilvántartóból. Ha ez nem lenne elég, akkor a korona az volt, hogy elkezdték kísérni a kamionokat, de csak egy darabig, majd leálltak a kiséréssel. Azzal, hogy biztosan az Elvira majorba viszik a lopott árút.

Bővíti a hibát körét, bár ebben nagyrészt nem a rendőrség a ludas, hanem a MOL biztonsági részlege. Ez pedig az volt, hogy a 2005. január elején leszerelt kísérleti kamerák felvételeit csak – a jegyzőkönyvek szerint,- 2005. novemberében adták át a hatóságoknak. Itt viszont már megint a nyomozó hatóság követett el egy óriási baki! A benyújtott (és ki nem derített) cd-t, vagy mobil rackot, a rendőrség nem lefoglalta, hanem átvételi elismervény útján vett be, majd a lemásolás után vissza adta a MOL biztonsági emberének. Így már nem is csodálkozunk azon, hogy a nyomozás vége felére ez a valami érdekes módon elveszett!

Következő csemegénk a rendőrségi vonalról a különösen védett tanú kérdése. Nem ismételve a már leírtakat, csak egy kérdésünk lenne. Vajon miért is várt e tanú az általa észlelt eset rendőrség elé való tálalásával 353 napot? Majdnem egy teljes évet? Óriási ellentmondások feszülnek egymásnak ebben az ügyben. A megvádoltak, Cz.Attila, P.István és a Koszi testvérek is tagadták következetesen azt a tényt, hogy a kamionmosó bárjában egyszerre együtt lettek volna. Ennek ellenére a bíróság az ítélet meghozatalánál kiemelt fontosságúnak tartotta e tanú vallomását.

Az ügyészségről csak annyit, egyetlen egy dolgot nem tett meg. Nem felügyelte megfelelően a nyomozó hatóság munkáját. Mindent, amit eléjük tettek, elfogadtak tényként. Ékes példa erre a tárgyaláson elhangzott ügyészi perbeszéd anyaga. E perbeszédben is ellentmondások sokasága volt hallható.

De talán a legsúlyosabb eljárásjogi hibát mégis a bíróság követte el! Azzal, hogy a Büntetőeljárási törvény szövege világosan kimondja, hogy az ügy tárgyalásából ki kell zárni mindazon személyeket, akik a vizsgálati időszak alatt az ügyben, mint nyomozati bíróként szerepeltek, érintettek voltak. Nos, az eljáró megyei bíróság két tagja is érintett volt ebben az ügyben a vizsgálati szakban, mint nyomozati bírók! Ha, csak egy ilyen érintett lett volna, akkor is  törvénytelen volt a bírósági tárgyalás egész két éves folyamata. Ám, nem egy, hanem kettő bíró is mélyen érintett volt a nyomozati bírói érintettségük miatt.

Lehetne még sorolni az ennél kisebb súlyú, ám mégis lényeges ellentmondásokat, törvényt sértő lépéseket, de nem tesszük.

Nem tesszük, mert ezekről a másodfokon eljáró bírósági tárgyaláson kiemelten szóltak az érintettek védői, és az utolsó szó jogán maguk a vádlottak is.

Szomorú, hogy egyre több az ilyen ügy. Kezdődött a Kaiser üggyel, ahol úgy ítélték életfogytiglani fegyházra Kaiser Edét, hogy még Mór közelében sem jár, de a bíróság következetesen kitartott abban a tévhitben, hogy Kaiser is ott volt. Hiába szólt minden bizonyíték ez ellen. A legújabb pedig a Hunwald ügy elsőfokú ítélete. Ahol úgy ült 31 hónapot előzetesben, hogy az ítélete csak 18 hónapról szól. És arról nem is ejtettünk szót, hogy az ilyen,- bátran nevezhetjük felelőtlennek, -szakmaiatlanságok miatt az állqampolgároknak kell megfizetniük az előzetes letartoztatások nem is kevés kiadásait.

 Zárszóként annyit, hogy remélhetőleg a most eljáró másodfokú bíróság jól és főleg tisztességesen fog eljárni az üggyel kapcsolatban. Mert ma már nagyon szükséges lenne, hogy ne csak a jogszolgáltatás, hanem végre az igazságszolgáltatás is visszanyerné méltó helyét a mai magyar társadalomban.

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat