Koszi-lap
Jog, jogtalanság, jogállamiság, cikkek publikációk, vélemények egy testvérpár hányattatásáról.Okulásul, mások épülésére. Bízva a megcsúfolt demokrácia helyreállításában.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Irodalom
Présben /kisregény I. rész/
Előszó: a most következő kisregényt maga az élet írta, sőt még napjainkban is írja. Természetesen a nevek, a helyszínek, a körülmények egy része kozmetikázva van. Nem véletlenül.A tények miatt!
A kapitányság épülete belülről olyan, mint egy méhkas. Mindenki siet, majdnem fut a két iroda között. Az emeleten, az egyik szobában viszont isteni nyugalom uralkodik.
Petya, a kisváros kapitány nyugodtan ül az osztályvezető iróasztala előtti székben. Lassan körbetekint. Tipikus iroda.Asztal, székek, kis dohányzóasztal majdnem a sarokban, és a főlalon egy hatalmas, mennyezetig érő szekrénysor. Két ajtó elhúzva, majdnem kibuknak a feltornyosult akták. Petya visszafordítja a fejét az osztályvezető felé.
- Tehát, akkor megegyeztünk Bandikám? Legalább egy jó pár évre vonjátok már ki őket a forgalomból. Rohadtul unom már az önelégült pofájukat! Mi a francból élnek ilyen jól? Nekem ne ők mutassanak példát a városban!
- Nyugi öregem! Ezt bízd ránk! Kapóra jött ez a balhé! Csimbolya, tudod, aki kitervelte az egészet, ismeri őket. mi majd ráhatunk Csimbolyára, hogy finomítson már a vallomásán! Elég, ha egy fél mondatot fog mondani! Ma begyűjtjük őket, és ne félj! Jó pár évet rájuk verünk! De ha nem haragszol, most megyek eligazítom a kommandosokat. - áll fel az íróasztala mögül Bandi, az életvédelmi főosztályvezető.
- Jó, akkor én elköszök is. És ne feledd Bandi! Örök hálával tartozom neked, ha ezt lezongorázzátok. Végre eltünnek a városból ezek a romák.
- Mondtam már, ne izgulj! megígértem, hogy eldugom őket a kaptárba.Sőt, a család is meg fogja majd ezekután húzni magát!
Bandi udvariasan előre engedi Petyát, bár a ranglétrán ő a magasabb beosztású tiszt. De régóta jó barátságban vannak.
Bandiban felvillanak a régi, hangulatos emlékképek. Amikor a megyéhez került ebbe a beosztásba, végigjárta a megye összes városi kapitányságát. Eredetileg csak udvariassági vízitnek szánta ezeket a látogatásokat, de a második után rájött, hogy királyként fogadják a fővárosból érkező előljárót. Petya városában, amely akkor vált várossá a községből, feltünt neki, hogy elég sok a roma ember. Végigfutott rajta, hogy ezzel a kisvárossal még sok dolguk lehet. Petya a hivatalos rész után javasolta Bandinak, hogy ruccanjanak át a Halásztanyába,. meghívta egy igazi halászlére. A kisváros a folyó partján terült el, így a hal soha nem okozott gondott. A vendéglő arról volt híres, hogy soha nem a hütőből vették elő a halat, mert akármennyit is hoztak a konyhára, mindig elfogyott. Nagyon finom volt a halászlé. A maga részét ő akarta kifizetni, de Petya nem engedte neki. Ragaszkodott hozzá, hogy a számlát ő rendezze.
- Ne félj őrnagy úr, nem a repikeretből megy, én állom a cehhet, és nehogy azt hidd, hogy ezzel le akarlak kenyerezni.
Nem volt mit tenni, Bandi hagyta, hogy Petya fizessen. Nem is olyan sokára egy megyei eligazításon összefutottak. Petya felajánlotta Bandinak, hogy valamelyik hétvégén ruccanjon le a családdal a közeli kisvárosba. Lemennek majd a folyópartra, pihennek egy jót, dumálgatnak, megisznak egy-két üveg sört. A gyerekek is jól eltudnak majd játszani a parti játszótéren. Az asszonyok meg megismerkedhetnek egymással. Biztosan lesz megbeszélnivalójuk. Bandi első pillanatban megörült ennek, de azután eszébe jutott, jó e ez? Alá -fölérendeltségi viszonyban állnak egymással.Bólintott egyet, hogy rendben van. Mennek majd. Igaz, attól tette függővé ezt a kiruccanást, hogy az asszony mit szól majd hozzá.
Felesége roppant megörült ennek az invitálásnak. Amugy is rágta már a Bandi füleit, hogy alig-alig mozdulnak ki otthonról. Sokáig bent van mindig a főkapitányságon, a hétvégén meg állandóan csak pihenget. Bandi így megnyugodva telefonált Petyának, és időpontot egyeztettek. Nagyon jól sikerült az a hétvégi kiruccanás. Alig kellett pár kilométert utazniuk. Az asszonyok nagyon hamar összemelegedtek, témákat bőven találtak. Nem is igen foglalkoztak a férfiakkal. A gyerekek is élvezték a gyönyörű időt és a sok játékot a vízparton.. Jó időben azóta is gyakran összejárnak. Nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki a két ember és a két család között.
- Alezredes úr! Kovács Benő őrnagy, kommandóosztag parancsnok, elígazitásra megjelentem a csoportommal! - tér vissza a valóságba Bandi az emlékeiből.
- Rendben! Jöjjenek az elígazitóba! Öt perc múlva eligazítás.
A komandóparancsnok szögletes mozdulattal, tisztelegve lelép. Bandi kicsit széttárva kezeit köszön el Petyától.
- Látod, ilyen az élet! Mindig az a fránya munka! No, szervusz, nekem mennem kell!
- Szervusz Bandikám! Ha van infód, kérlek, azonnal telefonálj.
- Persze, azonnal hívni foglak!
Kezetfognak, Petya elindul a páternoszter felé, Bandi meg sietősre fogja a lépteit. Mert az eligazító a folyosó végén található, és még oda is kell érnie.
- Fiúk! Ma két elvetemült, mindenre elszánt gengszter kell lekapcsolni. Nehezíti a helyzetet, hogy nappal hajtjuk végre az akciót! Vigyázni kell arra, hogy a civileknek nehogy bajuk essen,
de ennek az elfogásnak demonstratívnak kell lenni. Ezzel is jelezni a bűnözői köröknek, hogy velünk nem lehet kukoricázni! – mondja kimérten Bandi a nyolc kommandósnak. Majd kiteríti a helyszín térképét.
Pali fájdalmas képpel száll ki az autóból. Roppantul fáj a foga. Még szerencse, hogy a doki tudja fogadni. Ránéz az órájára. Van még tíz perce. Lassan elindul a fogorvosi rendelő felé a parkolóból. Pali alacsony, de mokány férfi. Középkorú. Arca jóindulatról tanúskodik. A jobb arcfele eléggé fel van duzzadva a begyulladt fogától. A farmere a legutolsó divat darabja. Márkás. Sötétebb bőrszíne arról árulkodik, hogy roma származású. Soha nem szégyellte a származását. Bár az az igazság, hogy csak fél roma. Édesapja magyar származású volt. Ő az édesanyja vonásait örökölte, amíg az öccse, Maki majdnem hófehér bőrű. Maki az apai vonásokat örökölte. Pali sokat gondolkodott azon a csodán, ami persze csak neki volt csoda, hogy miként lehetséges az, hogy ő édesanyja vonásait édesapja belső tulajdonságaival örökölte. Békés, nyugodt természetét nem nagyon lehetett kiborítani. Maki pedig édesanyja hirtelen haragját kapta örökségül.No meg édesapja fehér bőrét és világos hajszínét.
Palinak soha nem volt gondja a hatóságokkal, emberekkel, de Makit egyszer már bevitték a rendőrök, mert majdnem szétvert egy kocsmát. Vajon mit csinál most Maki? Mindig jó testvérek voltak. Egyedül pali tudta kordában tartani Maki heves természetét.
Maki az asztalnál ül, előtte a kedvence, a kolbász, friss kenyér, paprika és paradicsom. Kezében kedvenc kiskése, amellyel apró „katonákat” vág. Mellette kislánya, Panka. Imádnak így enni. Párja, Dunnyus finom ebédet főzött, de apja meg a lánya úgy döntöttek, hogy ma igazi magyaros ebédet esznek, mint annak idején a nagyapa. Hideget, mert azt kívántak. Pontosabban csak Maki, de egy félmondattal maga mellé állította a hatéves kislányt:
- No, életem! Mit ebédelünk? Anya pörköltjét, vagy a nagypapa féle kolbászvarázst?
- Apuci! Ez nem kérdés! Kolbászt!
Így került a kolbász az asztalra, Dunnyus meg magában dühöng, hogy mi a fenének strapálta magát a főzéssel.
A kisváros a kora délután ellenére elég mozgalmas képet mutat. Sokan járnak az utcán. Pali ismét ránéz az órájára. Van még öt perce. A rendelő alig két percre van. A fájdalom elvonja Pali figyelmét az utcáról. Kissé lehajtott fejjel ballag a rendelő felé. Már majdnem a rendelő sarkához ér. Ebben a pillanatban négy kommandós, teljes harci díszben, szó nélkül ráveti magát Palira. A meglepetéstől Palinak még a fogfájása is elillan. A döbbenettől még a lélegzete is eláll.
Maki a kiskését beleállítja a vágódeszkába. Négy, szabályos „katona” áll az asztalon. Formás kenyérkocka, rajta egy szabályos kolbászkarika, azokon pedig egy-egy cikk paradicsom és paprika. Maki nyúl az egyik katonáért, amikor kopogtatás hallatszik az ajtón. Dunnyus kinyitja az ajtót. Ebben a pillanatban félre löki őt négy teljes harci díszbe öltözött kommandós. Azonnal az asztalhoz ugranak, és egy mozdulattal földre rántják a meglepett Makit.
Mind a két helyszínen szinte szó nélkül zajlik az elfogási akció. Csak a két alegység parancsnok jelzi tömören, hogy az akció simán megtörtént. Pali elfogásakor az utcán sétálok közül többen rémülten összehúzzák magukat, többen meg megállnak és kíváncsian figyelik az eseményeket. Pali az első meglepetéséből felocsúdva
még megtudja kérdezni az éppen a bilinccsel bíbelődő kommandóst:
- Jó ember! Mi a fene ez? Mit csinál?
- Kuss! – jön a lakonikus válasz. Majd felállítja Palit, és odavezeti a várakozó civil rendszámú autóhoz. Az autónál az akció parancsnok csak annyit mond Palinak:
- Striuke Pál! Önt egy gyilkossággal kapcsolatban való részvétellel gyanúsítjuk, ezért előállítására kaptunk parancsot. Előállítjuk!
A kisváros rendőrkapitányságának az épülete az akció helyszínével szemben van. Az első emeleti ablakban áll a kapitány, aki mély elégtétellel nézi végig a kommandósok akcióját. Megnyugszik. Tényleg, jó fej ez a Bandi. Bár ő, a helyében nem merte volna lefogni Palit és a testvérét egy ilyen gyenge vádalappal. De hát, ha valami balhé lenne ebből az elfogásból, a Bandi vinné el a balhét. Ő meg moshatja kezeit. …….
A kora délutáni csendjét a kisvárosban csak a szirénázó rendőrautók hangjai törik meg, ahogyan elindulnak a megyei kapitányság felé.
kislány annyira megrémült az attaktól, hogy remegő lábbal mozdulatlanul áll az asztal mellett. Szemei kikerekednek, nem érti a helyzetet. Miért lökték földre az ő apuciját?
Miért kiabálnak a drága anyucival? És főleg miért csinálnak ekkora felfordulást a lakásban? Ma reggel ő is segített anyucinak a rendcsinálásban és a takarításban. És most minden a földön, nagy összevisszaságban. Kikerekedett szemeivel felnéz az édesanyára, aki szabályszerűen üvölt a kommandósokkal. A kommandósok vezetője odalép az asszonyhoz, halkan, kimérten szól a nőhöz. Valahogy látszik rajta, nem szívesen tesz ilyet, de parancs az parancs.
- Asszonyom! Ha nem fejezi be ezt az ordenáré kiabálását, bevisszük magát is!
Dunnyus erre elhallgat, majd óvatosan a férfi felé fordul, s kérdezi majdnem remegő hanggal:
- Mondja már, mi a fenét keresnek, hátha tudunk segíteni maguknak. És ki rendelte el a házkutatást és ezt a lefogást? Mi bajuk van a drága férjemmel? Az a baj, hogy roma?
- Ne akarjon segíteni jóasszony! Tudjuk, hogy mit keresünk! Azt meg, hogy ki rendelte el az akciót semmi köze hozzá! Továbbá, bennünket egyáltalán nem érdekel, hogy a férje roma, cigány, zsidó, vagy akármilyen nációhoz tartozik. Mi csak parancsot hajtunk végre!
……..
A szirénázó rendőrautók bekanyarodnak a főkapitányság kockaköves udvarára. A kommandósok komótosan kikászálódnak az autókból, megigazítják a ruházatukat. A géppisztolyaikat a vállukra teszik. Benéznek a hátsó ülésekre, majd intenek a lefogottaknak,
kászálódjanak végre már ki az autókból. A két autó úgy állt meg egymás mellett, hogy a lefogottak lehetőleg ne tudjanak kommunikálni egymással. Amikor kiszállnak a fiúk, vezetőszárat kötnek a bilincs mellé. Elindulnak felfelé a hátsó lépcsőn.
………
Ahogy a kommandósok kimentek a lakásból, Dunnyus egyből a telefonjáért kap. Remegő kézzel billentyűzi be a család ügyvédjének a számát. Annyira a fülére szorítja a telefont, hogy szinte fáj már a fülcimpája. Az idő csigalassúsággal telik. Nehezen indul be csengetés, és örökkévalóságnak tűnik, amíg Jóska, a család régi barátja és ügyvédje felveszi a másik oldalon a telefonját. Dunnyus idegesen turkál a hajában. Hátra simítja.
- Na végre! Szevasz Józsi! Oltári nagy baj van! Makit két perce vitték el a kommandósok! Segíts!- hadarja szinte egy szuszra a mondókáját Dunnyus. Lihegve veszi a levegőt.
- Szia Dunnyus! Lassan, nem értek semmit! Mi történt? Részletesen és érthetően mond el!
- Figyelj! Maki a gyerekkel éppen ebédelt, amikor négy kommandós berontott, földre teperték,megbilincselték és szétverték a lakást! Most is úgy nézünk ki, mintha bomba csapódott volna ebbe a lakásba. Szörnyű! Segíts kérlek! Nagyon félek!
- Állj! Mivel gyanúsítják? Csak mondtak valami, mert nem hiszem, hogy csak simán elviszik.
- Valamiféle gyilkosságra való felbujtással! A Csimbolya csinált valamit, és állítólag ő volt az egyik felbujtó! Őrület ez! Meg lehet ilyet tenni ma? Szerintem, utaznak rá, a régi balhéja miatt.
- Jól, van ne izgulj! Máris összeszedem a papírokat és megyek a főkapitányságra! Ha megtudok valamit, azonnal hívlak. Rendben van ? Nyugodjatok meg!Nem lesz semmi baj!
- Köszönöm! Várom a hívásodat majd. –teszi le a telefont picit megnyugodva Dunnyus.
…..
A főkapitányság épülete egy hatalmas, több emeletes épület. Több lift, páternoszter működik. Az előállításoknál egy külön liftet használnak. Most is ehhez a lifthez igyekeznek a kommandósok. Palit körbefogja a négy kommandós. Mintha meg tudna szökni. De a szabály, az szabály! Beszállnak a liftbe. Irány a felső emelet. Megérkeznek a szintre, két kommandós előre kilép, körbenéznek, majd fejbiccentéssel jelzik, hogy jöhetnek. Elindulnak a főosztályvezető irodája felé. A kommandósok vezetője bekopog az ajtón, mint aki ismeri az illemet.….
- Tessék!
Belépnek, a parancsnok szabályszerűen tiszteleg, majd jelent:
- Alezredes úr! Jelentem az akciót sikeresen végrehajtottuk, a gyanúsítottat előállítottuk!
- Köszönöm őrnagy úr! A vezetőszárat levehetik, és gratulálok az eredményes munkájukhoz. Leléphetnek!
- Értettem! Lelépünk!
Az őrnagy lecsatolja a vezetőszálat, és szokása szerint szabályos hátraarccal távozik. Bandi elégedett mosollyal az arcán nézi az előtte értetlenül álló mokány roma embert. Felveszi a telefont, tárcsáz. Amikor a vonal másik végén felveszik kagylót, csak ennyit mond:
- No, hogy nyugodt legyél, a csomagokból az első megérkezett!
……………..
Bandi még jóformán le sem tette a telefonkagylót, újabb kopogás hallatszik. - Igen! Tessék! Nyílik az ajtó, a másik négy kommandós belép, erősen közrefogva Makit.
- Jó emberek! – kiált fel dühösen Bandi! –Vigyék át a kihallgatóba! Csak nem gondolják, hogy együtt hallgatom ki őket!- csap dühösen az asztalra.
- Értettem!- kapja magát össze az egység vezetője. Megfordítják Makit, aki igyekszik a bátyjával szemkontaktusba keveredni. De nem sikerül, mert Pali kissé összetörten a földet bámulja. A második csapat megfordul és kimegy.
- Na végre!- Vegyék le a bilincset és kint várjanak! – adja ki az utasítást. Az egyik kommandós nagy nehezen végül sikerrel leveszi Pali kezéről a bilincset.
- No, üljön le jó ember és jól figyeljen! Tudja miért hoztuk be? Na, ne törje a fejét. Kebelbarátja feldobta, de tisztességgel!
- Ne mondjon marhaságokat!- vág közbe Pali, ugyanis soha nem volt katona, megúszta a sorállományú katonaságot, így nem igen van tisztában a fegyveres testületeknél uralkodó alá fölé rendeltség viszonyokról.
Bandi türelmesen felemeli a kezét, úgy inti le Palit.
- Jó ember! Nem kocsmában vagyunk, ha nem venné észre! Itt csak én beszélek, én kérdezek, és maga csak akkor beszélhet, ha engedélyt kap rá! Világos?
Pali megadóan rábólint.
- No, akkor kezdjük! A személyi adatait majd később egyeztetjük. Most a lényeg. Maga adott parancsot a két szerencsétlen likvidálására?
- Nem tudom, hogy miről beszél, milyen két szerencsétlenről beszél itt nekem?
- Na figyeljen maga szerencsétlen! Ezzel a stílussal itt nem megy semmire! Mert, egyenlőre nekem kell a társadalmat megvédenem az ilyen bűnözőktől. Tehát, jó lesz, ha végiggondolja, hogy milyen új szakmákat fog kitanulni az elkövetkezendő húsz évben. Mert előreláthatóan ennyit fog kapni, mint felbujtó és bandavezér. Mert a haverja, a Csimbolya, jut eszembe, ismeri?
- Persze, négy éve volt egy közös vállalkozásunk, de rájöttem, hogy simlis, és egy év után kiszálltam. Azóta nem is találkoztam vele! De figyeljen! Kérem, értesítsék az ügyvédemet!
- Persze értesítjük! Ne féljen. Ja, és ez még nem hivatalos kihallgatás, csak beszélgetünk, mint két ember. De visszatérve a lényegre. Mi baja volt azzal a két szerencsétlennel, akiket lekaszaboltatott?
- Könyörgöm! Nem tudom, hogy miről beszél! Értse meg! Én napi 10-12 órát dolgozom, hogy tisztességgel eltudjam tartani a családomat. Nincs nekem arra időm, hogy szórakozzak.
- És ezt maga el is hiszi? Nekünk konkrét bizonyítékaink vannak, hogy maga mélyen benne van ebben a gyilkossági ügyben. Igaz, nem maga húzta meg a ravaszt, de maga adta ki a parancsot a likvidálásra. Tanuk, lehallgatások stb. Vagy talán tévedek?
- Igen, téved! Nem csináltam semmit! Isten az atyám! – teszi a szívére a kezét Pali.
- No, erre még visszatérünk! – Bandi feláll, az ajtóhoz megy, kinyitja az ajtót. Az ajtónál állónak a fülébe súg valamit, amire a kommandós belép a szobába. Bandi kilép a szobából.
….
Bandi az ügyeletes szobájába megy. Int az ügyeletes tisztnek, majd felveszi a házi telefont. Tárcsáz.
- Kapuügyelet? Itt Csabai András alezredes!- hallgatja a kapuügyeletes bejelentkezését.
- Figyeljen ide őrmester! Hamarosan érkezik egy ügyvéd, Striuka Pált fogja keresni. Ne engedje be, hanem közölje, hogy átszállítottuk a battai fogdába. Értette?- Az igenlő válasz után leteszi a kagylót és kényelmesen visszaindul az irodájába. Megelégedve
.…..
Józsi, az ügyvéd kapkodva szedi össze az iratokat. Alig találja meg a család állandó ügyvédi meghatalmazását. Nélküle nem megy semmire. Be sem engedik a főkapitányságra. Miután mindet összeszed, beül az autójába. Szeret ezzel az autóval utazni. Eszébe jut, hogy a család elég sok megbízást ad neki, főleg cégalapítási csipri-csupri ügyeket, de mindig jól megfizetik. Így nem volt nehéz ezt az autót megvennie. Elindul. Szerencsére a főkapitányság nincs olyan távol, így öt perc alatt odaér a parkolóba. Leállítja az autót, hóna alja alá csapja diplomata táskáját, előveszi az ügyvédi igazolványát és elindul a bejárathoz.
- Jó napot! Danka József ügyvéd vagyok, behozták az egyik ügyfelemet, Striuka Pált. Ki hallgatja ki és hol?- kérdezi az ügyvéd, szinte monoton hangon, mert annyiszor mondta el ezeket a mondatokat, hogy már ő is elfásult.
Az ügyeletes őrmester, belelapoz a beléptető füzetbe, majd alig hallhatóan közli az ügyvéddel.
- A jelzett személyt már elszállították. A battai fogdába. És Csabai alezredes úr foglalkozik az üggyel, de ő már nincs bent.
Dunnyus idegesen járkál a nappaliban. Fülén a mobilja. Izgatottan rágja a körmét. - Micsoda?- Kapja fel a fejét. Hitetlenkedve rázza. – Ne vicceljetek már velem!
Nem elég, hogy a Makit leverték a kommandósok, még ez is?- Elhallgat. Majd kicsit megnyugodva mondja a telefonba.
- Nem, nem kell szólnotok Mari a Jóskának, én már Maki miatt szóltam. Valószínűleg a rendőrségen van, ezért van kikapcsolva a mobilja. A Gyuriék is próbáljanak meg mindent! Persze, én is hívom folyamatosan, hátha tud már valamit a Makiról. Jól van, keressük egymást!
Leül az egyik székre, maga elé merülve.
- Ilyen csak a mesében van!- mondja félhangosan,
………
Az ügyvéd ránéz az órájára. Igaz, hogy csak 25 kilométerre van a battai fogház, de elég nagy a forgalom. No, mindegy, - gondolja és elindul a fogház irányába. Azért valami motoszkál a fejében. Mi a fenének vitték át a Makit? Semmi keresnivalója ott, mert hetvenkét órát a főkapitányság fogdájában tarthatják. Itt valami nem stimmel! Eszébe jut, hogy visszahívja Dunnyust. Előkapja a mobilját.
- A fene egye meg!- kerekíti el magát. Rájön, hogy amikor ment a bejárathoz, reflexszerűen kikapcsolta a telefont. Gyorsan visszakapcsolja. Alighogy beáll a térerő, azonnal megcsörren a készülék.
- Halló, tessék! Danka!
- Na végre! Hol a fenében csatangolsz?- ismeri meg Gyuri hangját, aki Maki sógora.
- Ügyet intézek nektek!
- Már tudsz róla?
- Persze, Dunnyus azonnal hívott, hogy a Makit lefogták.
- Jézus! Józsi, ez komoly, mert a Palit is leverték a kommandósok és bevitték a főkapitányságra.
- Ne viccelj velem Gyuri! Mi van a Palival? Őt is? Mi a fene van itt?
- Ezt szeretnénk tudni mi is! Úgyhogy mind a két fiút képviseld!
- Rendben van, persze. De most kikapcsolok, mert megérkeztem Battára a fogházhoz, állítólag idehozták a Makit. A Paliról nem tudok semmit, de annak gyorsan utána nézek. Ha tudok valamit, hívlak benneteket!
- Rendben, előre is köszönjük, a gázsit meg majd megbeszéljük.
- Rendben, szerbusz! Danka ezüstszínű BMW-je lassan bekanyarodik a fogház előtti parkolóba. Danka gyorsan kipattan, hogy elkaphasson valakit, aki intézkedő képes. Papírjait gyorsan előkészíti. A hatalmas kőépületbe nehéz bejutni. A kaputelefonon bejelentkezik. Kinyílik a hatalmas tölgyfakapu. A kapu mögött egy portaszerűség, amelyben megerősített őrség van.
- Jó napot kívánok! Danka ügyvéd vagyok a városból. Itt vannak az igazolványaim, és szeretnék érdeklődni, hogy a ma délután átszállított védencemmel hol tudnék beszélni? Még mindig a könyvtár mellett van az ügyvédi beszélő?- hadarja szinte egy szuszra.
A bv-s őrmester ránéz a mellette álló társára. Az meg vissza.
- Drága ügyvéd úr! Április elseje már elmúlt! Magát átverték! Ide csak jogerősen, bírói ítélettel hoznak delikvenseket. Előzetest, gyanúsítottat soha! Ráadásul tegnap előtt jött az utolsó szállítmány! Úgy, hogy feleslegesen fáradt ide az ügyvéd úr.- nyújtja vissza a papírjait az őrmester
A délutáni forgalom csökken a főkapitányság épületében. Sok rendőr alkalmazza azt a módszert, hogy délutánra hagyja a városi ügyei egy részét, így kettő-három óra között bejelentkeznek a főnököknél, hogy terepre mennek. Hamar lerendezik az ügyeiket, azután szabadok, mint a madarak. Tudják ezt a főnökök is, de szemet hunynak felette.
Bandi felemeli a telefont, átszól az ügyeletesnek.
- Gazsi! A csapatomból senki nem mehet el, félóra múlva leigazítást tartok nekik!
Leteszi a telefont, kikiabál.
- Ügyelet!
Fél perc sem telik, nyílik az ajtó és belép egy hadnagy.
- Hadnagy úr! Az úriembert kérem elhelyezni a fogdába, adminisztrálják le!
A hadnagy hátranyúl a bilincséért, pillanatok alatt ráhelyezi a bilincset és elindul Palival az alagsor felé.
Bandi hóna alá kapja a dossziét és elindul a kihallgató szoba felé. Kényelmesen sétál, jól érzi magát. Odaér a kihallgató szobához, benyit. A szobában egy hatalmas fémasztal, körülötte székek. Az egyik széken szenvtelen arccal ül Maki.
- No, kedves Maki! Már megint találkozunk? Milyen rég volt a vendégünk?
- Nem én kértem ezt a találkozót!- reagál Maki.
- Maki! Ez még nem hivatalos kihallgatás, csak beszélgessünk, mint két ember, akik ismerik egymást.
- Maga most viccel velem? Én beszélgessek magával, ember szinten, azok után, hogy négy éve elbánt velem? Ne röhögtessen!
- Hátrább az agarakkal! Maki! A bátyus már mindent bevallott, úgyhogy jó lesz, ha visszavesz ebből a stílusból!
- Na, ne vicceljen velem! Csak nem hiszi, hogy megeszem ezt az óhéber mesét! Kár strapálnia magát. Nem csináltunk és nem csináltam semmit. És amíg nincs jelen az ügyvédem, addig nem vagyok hajlandó egy szót sem szólni.
- Rendben, akkor csak hallgasson és füleljen! Szóval, az a helyzet, hogy…
No, Maki! Kap egy kis gondolkodási időt, hogy revidiálja az előző állítását. Mára azt hiszem elég ennyi. Holnap folytatjuk, s remélem jobb belátásra tér. Őrség!
Az ajtóban posztoló rendőr belép a kihallgatóba.
- Zászlós! A gyanúsítottat a lehető legtávolabb helyezzék el a testvérétől.
- Értettem! – A zászlós előveszi a bilincset, ráteszi Makira és elindulnak az alagsori fogda felé. Bandi kényelmesen visszaindul az irodájába. Menetközben rápillant az órájára. Már fél hét is elmúlt, ideje bejezni a mai napot.
Belép az irodájába, az asztalához megy. A Striuke dossziét becsukja, és beteszi a páncélszekrényébe, ami a szekrénysorba van beépítve. Beállítja a zárat. Felveszi a táskáját, visszanéz az irodára, mindent rendben van –e. Keze a villanykacsolón. Megcsörren a telefon az asztalon. Bandi megint az órájára pillant, s lemondóan visszalép az asztalhoz, felveszi a kagylót.
- Csabai!
- Joli vagyok, szia! Még bent vagy?
- Igen, most végeztem. De jó, hogy hívtál! Beszélnünk kellene. Ráérsz most?
- Van egy órám. A szokott helyen jó lesz?
- Persze, Tíz perc és ott vagyok!
- Én is ott leszek addigra! Ott találkozunk. Szia!
- Szia, sietek!
Teszi le a kagylót Bandi. Hirtelen felgyorsul, lekapcsolja a villanyt, s szinte rohanva hagyja el a főkapitányságot. Az utcán menetközben gondolkodik. Hogyan állítsa maga mellé Joli. Arca elmosolyodik. A megismerkedésük jut eszébe. Két éve került Jolival munkakapcsolatba. Frissen kinevezett ügyészként, az egyik rablási ügyet neki szignálták ki. Amikor meglátta, rögtön az jutott eszébe, hogy milyen jó lehet a nő férjének. Egyszerű, de mégis csinos, jó harmincas nő kopogtatott be az irodája ajtaján.
- Jó napot! Kiss Jolán vagyok az ügyészségtől. Én kaptam meg a rablási ügyüket.- nyújtja barátságosan a kezét.
- Csabai András!- fogadja el a kézfogást. Ahogy megfogja a nő kezét, kis melegség önti el.
- Foglaljon helyet! – invitálja a nőt a férfi.
Ezután sokat beszélgettek, és kialakult közöttük egy különös kapcsolat. Nagyon hamar letegeződtek, persze csak a munka miatt. Azután egy jó év múlva, egy bulin jól becsíptek, és az éjszakát már együtt töltötték. Joli is, Bandi is elváltak, mind a munkájuk, az időbeosztásuk miatt. A másik oldal nem tudta elfogadni azt, hogy akár éjjel kettőkor is ugraszthatták őket.
Az alagsorban kopogna a léptek. A folyosó végén lévő cellaajtót kinyitja az őr, és beengedi Makit. A cellában két priccs, lópokrócokkal letakarva. Az egyik priccsen fekszik valaki. Maki belép a cellába. Az ajtó azonnal becsukódik, és a reteszek nyikorgása hallatszik. Maki a szabad priccs felé veszi a lépteit.
- Jó estét! – köszön a priccsen fekvő embernek, aki lassan kinyitja a szemeit, vizslatja az érkezőt.
- Neked is! Mi szél hozott ide?- érdeklődik. S valahol örül is egy kicsit, mert lassan egy napja egyedül volt ebben a cellában.
- A francokat a szél hozott! Azok a rohadt kommandósok hoztak. Hogy szakadjon rájuk az ég!
- Mi a tényállás, ha nem titok?
- Tényállás? Ne röhögtess! Felbujtással gyanúsítanak! Csak tudnám, hogy honnan vették ezt a baromságot!
A másik férfi felül a priccsén. Eléggé elhanyagolt külsejű, eléggé drabális termetű. Igazi keményfiúnak néz ki. Borostás, zilált hajú.
- No, fogadjunk, hogy a Csabai különítmény kapott el! Azok a brigantik! Engem is ők kaptak el. Szóval, mi a bibi?
- Szeretném én is tudni. A gyerekkel éppen ebédeltünk, amikor négy kajaklegény berontott, letepertek és behoztak. Délután kettőtől itt szobrozok. Állítólag, a testvéremmel mi lennénk egy gyilkosság felbujtói.
A férfi beletúr a hajába, ettől még ziláltabbá válik a haja.
- Ajjaj! Ez nagy gáz öregem! Ezek a szemetek az ilyen ügyekkel nagyon jól és sokáig eltudnak szöszmötölni. Arról nem is beszélve, ha a nagyságos asszonyt csípitek ki ügyésznek!
- Kit? – kapja fel a fejét Maki.
- Te nem ismered a nagyságos asszonyt? A Csabai ágyasát? A Csabai úgy tekergeti az ujjai körül, hogy csak na! Az ügyésznő, valamilyen Jolán. Amit a Csabai állít, az úgy van szerinte. Engem már kétszer meszelt el a nagysága. Igaz, az elsőnél a sértetett fel tudták kutatni, de a másodiknál semmi nem volt a kezükben ellenem, de valahogy elintézte, hogy egy évre kivonjanak a forgalomból.
- És te miért vagy most bent?- próbálja a saját gondjairól elterelni a figyelmét Maki.
- Rablási kísérlet miatt. Pechemre egy ál zsarucsajt próbáltam a táskájától megszabadítani. A rüfke egy pillanat alatt flaszterre dobott valamilyen dzsúdós fogással. Szóval megbuktam. Állítólag már fél éve követtek.
A család némán ül az asztalnál. Dunnyus megteríti az asztalt vacsorához. A kislány még mindig megszeppenve, némán ül a sarokban. Kezében a kedvenc babája. A többiek is némán ülnek az asztalnál. Már-már síri a hangulat. Megszólal Gyuri mobilja. Azonnal felkapja.
- Te vagy az Jóska? No, mondjad már mi van?
Gyuri elhallgat, erőteljesen figyel arra ami hallatszik a másik oldalról. Jó egy perc után döbbenten szólal meg.
- Ez most komoly? Ugye csak viccelsz? – Újabb szünet. Közben az ujjával csöndet mutat.
- Köszi Józsikám! Reggel nyolcra bent leszünk az irodádban, a többit személyesen megbeszéljük. Még egyszer köszönjük! – nyomja ki a telefont és a döbbenten néz a többiekre.
- Mi van? Mondjad már- szólalnak meg többen.
- Átverték a Józsit ezek a rohadtak. Kiküldték Battára, ott meg kiröhögték őt. Visszament a főkapitányságra, ott meg nem engedték már be. Így csak holnap reggel kilenctől tudhat meg valamit! Gyerekek! Józsi szerint itt valami nagy disznóság lehet! Reggel hárman bemegyünk Józsihoz az irodába.
A presszó félhomályában Joli egy félreeső kétszemélyes asztalnál ül. Előtte gőzölög egy kávé. A csinos felszolgáló fél perce sem tette az asztalra. Joli lassan kavargatja a kávét.
Nem szereti forrón inni a kávét. A haja lágyan omlik a vállára. Félhosszú, vörösre festett. Elegáns kiskosztümben van, bár szíve szerint jobban szeret lazán, sportosan öltözködni. De hiába, a hivatala megköveteli. Milyen büszkék a szülei, hogy egy szem leányuk milyen sokra vitte. Alig múlt harmincéves, amikor már ügyész helyettes lett. Már önállóan dolgozhatott és nem csak aktahegyeket kellett bogarásznia. Nem kellett öt évet sem várnia, s önálló, független ügyésszé nevezték ki a megyéhez. Sajnos, a házassága nem sikerült. A férje nem bírta, hogy sokszor este hívták, és neki mennie kellett. Bánatában a férje felcsípett egy fiatalabb nőt. Áh, mindegy! Eszébe jut Bandi. Félt ettől a kapcsolattól, de lassan már megnyugszik. Igaz, hivatalosan, szabadidejében nem tiltott az ilyen kapcsolat, de az etikai kódexben valami utalás van arra, hogy nem illik az ilyen. De tojok rá!- gondolja. Eddig ügyesen lavíroztak. És milyen férfi!
Ebben a pillanatban nyílik az ajtó és belép Bandi. Reflexszerűen az eldugott hely felé pillant. Felfedezi Jolit.
- Szia Te Drága! – köszönti a nőt és leheletfinom csókot nyom a nő szájára.
- Szia! Örülök, hogy látlak! Hogy vagy?
- Kösz, most hogy látlak nagyon jól, no meg ma volt egy nagy fogásom!
- Mesélj! –
- Tudod, volt az a kettős gyilkosság. Még tavaly. A főnök már ölte az életünket, hogy produkáljunk végre valamiféle eredményt. Még tavaly sikerült lekapcsolnunk a végrehajtókat és a felbujtót. De kaptam egy fülest, hogy nagyobb a banda, így ma lekaptunk két brazilt, akik a felbujtó felbujtói lehetnek. Tuti volt a füles.
- De Bandi! Ilyen fogalom nincs is. Ez láncreakciót válthat ki.
- Persze, igazad van. Lehet, hogy én fogalmaztam rosszul, de ne is dolgozzunk tovább. Inkább mesélj mi van veled?……
Pali magába roskadva ül priccs szélén. Nem érti az egészet. És ráadásul megint elkezd a foga is vacakolni. Jó, tényleg, Csimbolyát ismerte és ismeri. Egy évig közös bulijuk volt. Fél évig ment is az üzlet. Tisztességesen elszámoltak mindig. Azután egyre zavarosabbá kezdett válni az elszámolások sora. Érdekes módon mindig az ő része hozott kisebb jövedelmet. Kezdett szemet szúrni neki, hogy Csimbolya üzletrésze hozza a forgalmat, az ővé meg csökken. Leült a Csimbolyával ezt megbeszélni, de eredménytelenül. Így egy év után ő kiszállt a maradék részével az üzletből. Azóta nem is látta Csimbolyát, nem hogy beszélt volna vele. Oltári sumákság van itt!
A zárka ajtó csikorogva kinyílik, az ügyeletes betol egy középkorú, eléggé viseltes férfit.
- No, vendéget kapott Striuke! Hogy ne unatkozzon. Tíz perc múlva ellenőrzés!
A férfi tétován néz körbe a cellában. Torkát kicsit köszörülve szólal meg.
- Jó estét! Kis Jenő vagyok!
- Striuke Pál! – fogadja a köszönést Pali. A férfi félénken leül a szabad priccsre.
- Maga miért van itt?- Próbál meg beszélgetést kezdeményezni az új ember.
- Nem tudom, valami félreértés lehet. De felbujtással gyanúsítanak.
- Biztosan tévednek, ne féljen. Engem meg lopással. Pedig nem is loptam. De az a bunkó, aki elkapott, ezt írta a jegyzőkönyvbe. Hogy az ABC-ből nagymennyiségű italt loptam el. De ez nem igaz. Véletlenül maradt egy üveg whisky a kosár aljában. Nem is vettem észre. Hű, de utálom a zsernyákokat!
Paliban ebben a pillanatban megszólal a vészharang. Nem tudja, hogy miért, de elkezd félni és jobban figyelni kezd.
- És mire bujtott fel Pali? Csak nem a kormány megbuktatására? Folytatja Jenő a kíváncsiskodást.
- A fenéket! Utálom a politizálást. Soha nem is foglalkoztam ilyenekkel. Nem az én asztalom. Csak az a baj, hogy konkrétan nem tudom, hogy mi a gyanúsításuk alapja. És még az ügyvédemet sem értesítették.
- Az első 24 órában nem kötelességük!- vágja rá azonnal az új ember. Ez a mondata megerősíti Paliban azt, hogy ez az ember nem véletlenül került a cellába társnak. Tégla. No, akkor kiugrasztjuk a nyulat a bokorból.
- Ezt honnan veszi? Tudtommal, minden gyanúsítás esetén ügyvédet kell biztosítani az embernek.
- Áh, dehogy! Csak amikor elkezdődik a hivatalos kihallgatás, akkortól kell ügyvédet biztosítani. Magának van ügyvédje? Nem kirendelt védőt kap?- reagál Jenő Pali felvetésére.
- Persze, hogy van! Vállalkozó vagyok, elég sok a jogi papírmunka. – csigázza a kíváncsiságát Jenőnek Pali.
- És hivatalos volt a kihallgatás?- kíváncsiskodik tovább Jenő.
- A fene se tudja. Az a főfejes azt mondta, hogy csak beszélgetünk.
- Akkor még nincs joga ügyvédhez!- vágja rá azonnal Jenő.
- Ezt maga honnan tudja?
- Már annyiszor kaptak el, hogy lassan lediplomázhatok büntetőjogból. – próbálja menteni magát Jenő, érzi, hogy valamit eltolt.
- Körletellenőrzés! – Hallatszik a folyosóról. A két férfi elhallgat, állva várják az ellenőrzést.
Reggel van. A nagy terepjáró autó alig tud beállni a szűk parkolóba az ügyvédi iroda előtt. Miután Gyuri sikeresen belavírozott a parkolóba, Dunnyus és Edit kikászálódik az autóból. Gyuri is kiszáll, lezárja az autót, odamegy a parkolóórához, bedob kettő fémszázast a gépbe, majd kiveszi a nyugtát. Belülről elhelyezi a szélvédő mögött.
.....
A főkapitányság épületében lassan beindul az élet. Egyre többen érkeznek. Dolgozók jönnek, és a kapu előtt is már sokasodik az ügyfelek száma. Kint egyre erősebben melegít a szikrázó napsütés.
Bandi lezárja az autóját az elkülőnitett parkolóban. Ez a parkoló a kiváltságosoké. Nagyon örül annak idején, amikor a tábornok berendelte az irodájába és a kezébe nyomta az engedélyt. Azóta nem hivalkodóan, de érzékelteti a beosztottakkal, hogy ő a főnök.
A kapunál előveszi az igazolványát, felmutatja. Bár mindenki ismeri, a szabályokat csak akkor tudja betartatni, ha ő maga is betartja.
Felér az irodájába és azonnal kiadja az ukászt a titkárnőjének.
- Marika! Öt percen belül kérem a tárgyalóba a Vargát, Somit, Bujkit és a Molit!
- Igen főnök! Kávé?
- Majd utána Marika!
Odalép a páncélhoz és kiveszi a mappákat. Kikeresi a Striukét, hóna alá kapja és elindul a tárgyaló felé. Majdnem fütyörészve.…….
Gyuri udvariasan előre engedi a nőket az ajtóban. Bent az ügyvédi irodában még csak Jóska van. Asztalán kazalhegyekben állnak a folyó ügyek dossziéi. Jóska felnéz, közben folytatja a reménytelennek tűnő munkáját. Kezével int, hogy üljenek le.
- Szia Jóska! – köszönnek szinte egyszerre.
- Sziasztok! Egy pillanat, rögtön végzek .-
Megtalálja a dossziét, amit keres, maga el rakja.
- Mielőtt megkérdeznétek, nem tudok semmi! Ezek a rohadtak , - szerintem,- piszkosul átvertek tegnap. Persze ez lehet fatális tévedés is, de valahogy ebben én nem hiszek. Kimentem Battára, ott hülyét csináltam magamból, majd amikor visszamentem a főkapra, ott meg ők csináltak hülyét belőlem. Ezt megfogják keserülni! De, inkább, most a lényeg! Mondjátok el pontosan mi is történt valójában tegnap?
- Annyit tudunk, hogy a Palit a fogorvosi rendelő előtt teperték le a kommandósok, Makit meg ebéd közben. Hiába kérdezünk bármit, nem nyilatkoznak. Hívtuk már a fűt, fát, de senki sem hajlandó közölni semmit! – hadarja szinte egy szuszra Gyuri.
- Nekem csak annyit mondtak, - veszi át a szót Dunnyus, - hogy valami gyilkossági ügy miatt viszik be Makit.
- No, ez komoly! De őszintén, szerintetek semmi közük az egészhez?- néz a három emberre Danka.
- Jóska! – horkannak fel egyszerre mind a hárman.
- Jó, jó! De tudjátok, még a légy szellentéséről is tudnom kell, mert csak akkor tudom hatékonyan védeni őket De ne is húzzuk az időt! Máris indulok a főkapitányságra, nehogy elkezdjék a kihallgatásukat! Elkísértek?
- Persze, megyünk! Kint megvárunk majd jó?
- Ok!………
A tárgyalóban már bent ül a négy nyomozó. Civilben vannak, abszolút hétköznapi kinézetűek. Bandi belép a terembe, a négy ember szótlanul felpattan.
- Üljetek le!Látom, mindenki itt van, kezdhetjük. Szóval, tegnap lekaptuk a Striuke fivéreket. Kaptam egy megbízható fülest, hogy ők annak a területnek a bandafőnökei. És eddig semmit sem sikerült rájuk vernünk. Hát itt az idő, hogy ezen változtassunk! Kérdés?
- Főnök! Mennyire tuti a füles? – teszi fel a kérdését Varga, aki Bandi helyettese is egyben.
- Fiam! Ha azt mondom, hogy tuti, akkor bízz bennem!
Varga az aki a kiscsapatból néha-néha visszamer szólni Bandinak.
- Na jó! Hogy teljesen képben legyetek. Tudjátok a tavalyi kettős gyilkosság után beszedtünk pár delikvenst. Köztük Csimbolyát, a felbujtót. Ismeritek a Petyát, a kapitányt. Nos, ő szedett össze olyan morzsákat, amelyekkel összefüggésbe hozhatóak a Striukéék a Csimbolyával. Megmondom őszintén, biztonsági okokból fogtuk le a Makiékat. Nehogy meglógjanak, vagy összekuszálják a nyomokat. Megkaptam a lehallgatóktól az anyagokat és abban van egy olyan beszélgetés, amely Csimbolya és a Pál között le, valamilyen üzleti ügy kapcsán. Nem volt időm még kiértékelni. Ezért, a fő feladat most mindenkinek, hogy megerősítsük azt, hogy a két embernek köze volt a gyilkossághoz. És máris az első feladatsor és elosztás. Bujki és Moli, ti kimentek a foxiba és ügyesen terelgetve, Csimbolyából kicsikarni valamilyen, a teóriához passzoló vallomást. Somi! Te igyekszel észrevétlenül információkat begyűjteni a városban, a két ember környezetéből. De vigyázzatok! Nem észrevetetni magatokat! Béla!- fordul most Varga felé,- édes fiam, te jössz, segítesz a kihallgatásban.
- Kérdés, észrevétel?- néz a nyomozókra Bandi. Azok némán ülnek. Somin és Molin látni, hogy nem is tudják, örüljenek, vagy bosszankodjanak.
- Délután háromkor újabb eligazítás itt. És már eredményeket várok!- néz Bandi Somiékra. Moli arca elkomorodik egy pillanatra. Nincs esély arra, hogy délután lógjon egy sort.
- Értettük! Szólal meg Somi, közben finoman megrántja Moli kabátjának az ujját.
- Igen főnok!- rezzen össze Moli.
- Fiúk! Munkára föl! Indulás! – csukja be a dossziéját Bandi és feláll, elindul az ajtó felé.
Bujki és Moli otthonosan mozog a fegyintézetben. Már ismerik őket, mint a rossz pénzt,így csak kötelességszerűen mutatják fel az igazolványaikat.
Egyből a kihallgató szobába mennek. A fegyőr kérdően néz rájuk. Bujki, mint rangidős lazán odaveti a fegyőrnek:
- Striuke Mihályt kéretem idevezetni. Tegnap kerültek ide. De gyorsan!
- Ne bomolj haver! – kapja fel a fejét erre a hangsúlyra Moli. – Ne játszd az agyadat! Miért utáltatsz meg bennünket?
- Ne parázz haver! Itt ez a módi, ha nem tudnád! A smasszeroktól is el kell várni a tiszteletet!
Csörren a kulcs a zárban a folyosón. Majd nyílik az ajtó, belép Striuke Mihályt, a fogva tartott. Bujki laza csuklómozdulattal int a fegyőrnek, hogy kimehet.
- Üdvözlöm, üljön le! – mondja kissé utasító hangnemben Bujki. Moli zavartan és tétován sétálgat a nem túlságosan nagy kihallgató szobában. Neki szokatlan ez a stilus.
- Remélem, tudja miért vagyunk itt? – teszi fel a kérdést Bujki a szabvány fegyházi öltözékben lévő Mukinak.
- Persze, mert behoztak! De remélem, Önök elárulják most nekem az okot, - válaszol Muki kissé cinikus hangsúllyal.
Bujki arca kissé vörösödni kezd. Nehogy már egy ilyen senkiházi szórakozzon vele.
- Öregem! Azt hiszem, hogy nagyon hamar elmegy a jókedve a humorizálástól! De ha nem tudja, én szívesen segítek. Alapban gyilkosságra való felbujtással gyanúsítjuk. Ez minimum tizenöt évet jelent magának.
- Már ne haragudjanak, de ugye most csak viccelnek velem? Mit csináltam én? És mit csinált a testvérem?
Moli, aki eddig csak hallgatott, most lassan ránéz a férfira.
- Na, figyeljen maga őstulok! –szólal meg lassan, kimérten,- ha szeretné csökkenteni a várható éveinek a számát, akkor itt az ideje, hogy meséljen! Miért adtak utasítást Csimbolyának a szerencsétlenek likvidálására?
Muki csodálkozva néz a nagydarab, igazai kidobó legény típusú rendőrre. Nem érti. Hogy kerül a képbe Csimbolya, akivel már lassan hat éve megszakított minden kapcsolatot, mert majdnem két millióval átverte.
- Uraim! Én már lassan öt éve egyetlen egy szót sem váltottam Csimbolyával! Én már régen leírtam, nem is foglalkoztam vele.
- És ezt higgyük is el?
- Igen, ez az igazság.
Bujki lassan ingatni kezdi a fejét.
- Hogy mi az igazság, azt engedje meg, hogy mi döntsük el!
A család majdnem mindegyik tagja a nagy ebédlőasztal körül ül. Csak a gyerekek játszanak kint az udvaron. Józsi, az ügyvéd viszi a szót.
- Tehát elég komoly az ügy! És ahogyan látom, mindenáron bele akarják rántani a fiúkat. Ha ez sikerül nekik, akkor megmondom őszintén, tizenöt év körüli a büntetési tétel. De ne féljetek, mindent elkövetek, hogy a fiúk mihamarább itthon legyenek! Szóval,csak annyit tudok, hogy összehozták őket a Csimbolya - féle bandával. Állítólag ők, mármint a fiúk voltak a banda, bocsánat, szakzsargonnal
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 6
Tegnapi: 78
Heti: 162
Havi: 84
Össz.: 371 718
Látogatottság növelés
Oldal: Présben.. kisregény
Koszi-lap - © 2008 - 2024 - koszi-lapok.hupont.hu
A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal
Bandiban felvillanak a régi, hangulatos emlékképek. Amikor a megyéhez került ebbe a beosztásba, végigjárta a megye összes városi kapitányságát. Eredetileg csak udvariassági vízitnek szánta ezeket a látogatásokat, de a második után rájött, hogy királyként fogadják a fővárosból érkező előljárót. Petya városában, amely akkor vált várossá a községből, feltünt neki, hogy elég sok a roma ember. Végigfutott rajta, hogy ezzel a kisvárossal még sok dolguk lehet. Petya a hivatalos rész után javasolta Bandinak, hogy ruccanjanak át a Halásztanyába,. meghívta egy igazi halászlére. A kisváros a folyó partján terült el, így a hal soha nem okozott gondott. A vendéglő arról volt híres, hogy soha nem a hütőből vették elő a halat, mert akármennyit is hoztak a konyhára, mindig elfogyott. Nagyon finom volt a halászlé. A maga részét ő akarta kifizetni, de Petya nem engedte neki. Ragaszkodott hozzá, hogy a számlát ő rendezze.
- Ne félj őrnagy úr, nem a repikeretből megy, én állom a cehhet, és nehogy azt hidd, hogy ezzel le akarlak kenyerezni.
Nem volt mit tenni, Bandi hagyta, hogy Petya fizessen. Nem is olyan sokára egy megyei eligazításon összefutottak. Petya felajánlotta Bandinak, hogy valamelyik hétvégén ruccanjon le a családdal a közeli kisvárosba. Lemennek majd a folyópartra, pihennek egy jót, dumálgatnak, megisznak egy-két üveg sört. A gyerekek is jól eltudnak majd játszani a parti játszótéren. Az asszonyok meg megismerkedhetnek egymással. Biztosan lesz megbeszélnivalójuk. Bandi első pillanatban megörült ennek, de azután eszébe jutott, jó e ez? Alá -fölérendeltségi viszonyban állnak egymással.Bólintott egyet, hogy rendben van. Mennek majd. Igaz, attól tette függővé ezt a kiruccanást, hogy az asszony mit szól majd hozzá.
Felesége roppant megörült ennek az invitálásnak. Amugy is rágta már a Bandi füleit, hogy alig-alig mozdulnak ki otthonról. Sokáig bent van mindig a főkapitányságon, a hétvégén meg állandóan csak pihenget. Bandi így megnyugodva telefonált Petyának, és időpontot egyeztettek. Nagyon jól sikerült az a hétvégi kiruccanás. Alig kellett pár kilométert utazniuk. Az asszonyok nagyon hamar összemelegedtek, témákat bőven találtak. Nem is igen foglalkoztak a férfiakkal. A gyerekek is élvezték a gyönyörű időt és a sok játékot a vízparton.. Jó időben azóta is gyakran összejárnak. Nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki a két ember és a két család között.
- Alezredes úr! Kovács Benő őrnagy, kommandóosztag parancsnok, elígazitásra megjelentem a csoportommal! - tér vissza a valóságba Bandi az emlékeiből.
- Rendben! Jöjjenek az elígazitóba! Öt perc múlva eligazítás.
A komandóparancsnok szögletes mozdulattal, tisztelegve lelép. Bandi kicsit széttárva kezeit köszön el Petyától.
- Látod, ilyen az élet! Mindig az a fránya munka! No, szervusz, nekem mennem kell!
- Szervusz Bandikám! Ha van infód, kérlek, azonnal telefonálj.
- Persze, azonnal hívni foglak!
Kezetfognak, Petya elindul a páternoszter felé, Bandi meg sietősre fogja a lépteit. Mert az eligazító a folyosó végén található, és még oda is kell érnie.
- Fiúk! Ma két elvetemült, mindenre elszánt gengszter kell lekapcsolni. Nehezíti a helyzetet, hogy nappal hajtjuk végre az akciót! Vigyázni kell arra, hogy a civileknek nehogy bajuk essen,
de ennek az elfogásnak demonstratívnak kell lenni. Ezzel is jelezni a bűnözői köröknek, hogy velünk nem lehet kukoricázni! – mondja kimérten Bandi a nyolc kommandósnak. Majd kiteríti a helyszín térképét.
Pali fájdalmas képpel száll ki az autóból. Roppantul fáj a foga. Még szerencse, hogy a doki tudja fogadni. Ránéz az órájára. Van még tíz perce. Lassan elindul a fogorvosi rendelő felé a parkolóból. Pali alacsony, de mokány férfi. Középkorú. Arca jóindulatról tanúskodik. A jobb arcfele eléggé fel van duzzadva a begyulladt fogától. A farmere a legutolsó divat darabja. Márkás. Sötétebb bőrszíne arról árulkodik, hogy roma származású. Soha nem szégyellte a származását. Bár az az igazság, hogy csak fél roma. Édesapja magyar származású volt. Ő az édesanyja vonásait örökölte, amíg az öccse, Maki majdnem hófehér bőrű. Maki az apai vonásokat örökölte. Pali sokat gondolkodott azon a csodán, ami persze csak neki volt csoda, hogy miként lehetséges az, hogy ő édesanyja vonásait édesapja belső tulajdonságaival örökölte. Békés, nyugodt természetét nem nagyon lehetett kiborítani. Maki pedig édesanyja hirtelen haragját kapta örökségül.No meg édesapja fehér bőrét és világos hajszínét.
Palinak soha nem volt gondja a hatóságokkal, emberekkel, de Makit egyszer már bevitték a rendőrök, mert majdnem szétvert egy kocsmát. Vajon mit csinál most Maki? Mindig jó testvérek voltak. Egyedül pali tudta kordában tartani Maki heves természetét.
Maki az asztalnál ül, előtte a kedvence, a kolbász, friss kenyér, paprika és paradicsom. Kezében kedvenc kiskése, amellyel apró „katonákat” vág. Mellette kislánya, Panka. Imádnak így enni. Párja, Dunnyus finom ebédet főzött, de apja meg a lánya úgy döntöttek, hogy ma igazi magyaros ebédet esznek, mint annak idején a nagyapa. Hideget, mert azt kívántak. Pontosabban csak Maki, de egy félmondattal maga mellé állította a hatéves kislányt:
- No, életem! Mit ebédelünk? Anya pörköltjét, vagy a nagypapa féle kolbászvarázst?
- Apuci! Ez nem kérdés! Kolbászt!
Így került a kolbász az asztalra, Dunnyus meg magában dühöng, hogy mi a fenének strapálta magát a főzéssel.
A kisváros a kora délután ellenére elég mozgalmas képet mutat. Sokan járnak az utcán. Pali ismét ránéz az órájára. Van még öt perce. A rendelő alig két percre van. A fájdalom elvonja Pali figyelmét az utcáról. Kissé lehajtott fejjel ballag a rendelő felé. Már majdnem a rendelő sarkához ér. Ebben a pillanatban négy kommandós, teljes harci díszben, szó nélkül ráveti magát Palira. A meglepetéstől Palinak még a fogfájása is elillan. A döbbenettől még a lélegzete is eláll.
Maki a kiskését beleállítja a vágódeszkába. Négy, szabályos „katona” áll az asztalon. Formás kenyérkocka, rajta egy szabályos kolbászkarika, azokon pedig egy-egy cikk paradicsom és paprika. Maki nyúl az egyik katonáért, amikor kopogtatás hallatszik az ajtón. Dunnyus kinyitja az ajtót. Ebben a pillanatban félre löki őt négy teljes harci díszbe öltözött kommandós. Azonnal az asztalhoz ugranak, és egy mozdulattal földre rántják a meglepett Makit.
Mind a két helyszínen szinte szó nélkül zajlik az elfogási akció. Csak a két alegység parancsnok jelzi tömören, hogy az akció simán megtörtént. Pali elfogásakor az utcán sétálok közül többen rémülten összehúzzák magukat, többen meg megállnak és kíváncsian figyelik az eseményeket. Pali az első meglepetéséből felocsúdva
még megtudja kérdezni az éppen a bilinccsel bíbelődő kommandóst:
- Jó ember! Mi a fene ez? Mit csinál?
- Kuss! – jön a lakonikus válasz. Majd felállítja Palit, és odavezeti a várakozó civil rendszámú autóhoz. Az autónál az akció parancsnok csak annyit mond Palinak:
- Striuke Pál! Önt egy gyilkossággal kapcsolatban való részvétellel gyanúsítjuk, ezért előállítására kaptunk parancsot. Előállítjuk!
A kisváros rendőrkapitányságának az épülete az akció helyszínével szemben van. Az első emeleti ablakban áll a kapitány, aki mély elégtétellel nézi végig a kommandósok akcióját. Megnyugszik. Tényleg, jó fej ez a Bandi. Bár ő, a helyében nem merte volna lefogni Palit és a testvérét egy ilyen gyenge vádalappal. De hát, ha valami balhé lenne ebből az elfogásból, a Bandi vinné el a balhét. Ő meg moshatja kezeit. …….
A kora délutáni csendjét a kisvárosban csak a szirénázó rendőrautók hangjai törik meg, ahogyan elindulnak a megyei kapitányság felé.
kislány annyira megrémült az attaktól, hogy remegő lábbal mozdulatlanul áll az asztal mellett. Szemei kikerekednek, nem érti a helyzetet. Miért lökték földre az ő apuciját?
Miért kiabálnak a drága anyucival? És főleg miért csinálnak ekkora felfordulást a lakásban? Ma reggel ő is segített anyucinak a rendcsinálásban és a takarításban. És most minden a földön, nagy összevisszaságban. Kikerekedett szemeivel felnéz az édesanyára, aki szabályszerűen üvölt a kommandósokkal. A kommandósok vezetője odalép az asszonyhoz, halkan, kimérten szól a nőhöz. Valahogy látszik rajta, nem szívesen tesz ilyet, de parancs az parancs.
- Asszonyom! Ha nem fejezi be ezt az ordenáré kiabálását, bevisszük magát is!
Dunnyus erre elhallgat, majd óvatosan a férfi felé fordul, s kérdezi majdnem remegő hanggal:
- Mondja már, mi a fenét keresnek, hátha tudunk segíteni maguknak. És ki rendelte el a házkutatást és ezt a lefogást? Mi bajuk van a drága férjemmel? Az a baj, hogy roma?
- Ne akarjon segíteni jóasszony! Tudjuk, hogy mit keresünk! Azt meg, hogy ki rendelte el az akciót semmi köze hozzá! Továbbá, bennünket egyáltalán nem érdekel, hogy a férje roma, cigány, zsidó, vagy akármilyen nációhoz tartozik. Mi csak parancsot hajtunk végre!
……..
A szirénázó rendőrautók bekanyarodnak a főkapitányság kockaköves udvarára. A kommandósok komótosan kikászálódnak az autókból, megigazítják a ruházatukat. A géppisztolyaikat a vállukra teszik. Benéznek a hátsó ülésekre, majd intenek a lefogottaknak,
kászálódjanak végre már ki az autókból. A két autó úgy állt meg egymás mellett, hogy a lefogottak lehetőleg ne tudjanak kommunikálni egymással. Amikor kiszállnak a fiúk, vezetőszárat kötnek a bilincs mellé. Elindulnak felfelé a hátsó lépcsőn.
………
Ahogy a kommandósok kimentek a lakásból, Dunnyus egyből a telefonjáért kap. Remegő kézzel billentyűzi be a család ügyvédjének a számát. Annyira a fülére szorítja a telefont, hogy szinte fáj már a fülcimpája. Az idő csigalassúsággal telik. Nehezen indul be csengetés, és örökkévalóságnak tűnik, amíg Jóska, a család régi barátja és ügyvédje felveszi a másik oldalon a telefonját. Dunnyus idegesen turkál a hajában. Hátra simítja.
- Na végre! Szevasz Józsi! Oltári nagy baj van! Makit két perce vitték el a kommandósok! Segíts!- hadarja szinte egy szuszra a mondókáját Dunnyus. Lihegve veszi a levegőt.
- Szia Dunnyus! Lassan, nem értek semmit! Mi történt? Részletesen és érthetően mond el!
- Figyelj! Maki a gyerekkel éppen ebédelt, amikor négy kommandós berontott, földre teperték,megbilincselték és szétverték a lakást! Most is úgy nézünk ki, mintha bomba csapódott volna ebbe a lakásba. Szörnyű! Segíts kérlek! Nagyon félek!
- Állj! Mivel gyanúsítják? Csak mondtak valami, mert nem hiszem, hogy csak simán elviszik.
- Valamiféle gyilkosságra való felbujtással! A Csimbolya csinált valamit, és állítólag ő volt az egyik felbujtó! Őrület ez! Meg lehet ilyet tenni ma? Szerintem, utaznak rá, a régi balhéja miatt.
- Jól, van ne izgulj! Máris összeszedem a papírokat és megyek a főkapitányságra! Ha megtudok valamit, azonnal hívlak. Rendben van ? Nyugodjatok meg!Nem lesz semmi baj!
- Köszönöm! Várom a hívásodat majd. –teszi le a telefont picit megnyugodva Dunnyus.
…..
A főkapitányság épülete egy hatalmas, több emeletes épület. Több lift, páternoszter működik. Az előállításoknál egy külön liftet használnak. Most is ehhez a lifthez igyekeznek a kommandósok. Palit körbefogja a négy kommandós. Mintha meg tudna szökni. De a szabály, az szabály! Beszállnak a liftbe. Irány a felső emelet. Megérkeznek a szintre, két kommandós előre kilép, körbenéznek, majd fejbiccentéssel jelzik, hogy jöhetnek. Elindulnak a főosztályvezető irodája felé. A kommandósok vezetője bekopog az ajtón, mint aki ismeri az illemet.….
- Tessék!
Belépnek, a parancsnok szabályszerűen tiszteleg, majd jelent:
- Alezredes úr! Jelentem az akciót sikeresen végrehajtottuk, a gyanúsítottat előállítottuk!
- Köszönöm őrnagy úr! A vezetőszárat levehetik, és gratulálok az eredményes munkájukhoz. Leléphetnek!
- Értettem! Lelépünk!
Az őrnagy lecsatolja a vezetőszálat, és szokása szerint szabályos hátraarccal távozik. Bandi elégedett mosollyal az arcán nézi az előtte értetlenül álló mokány roma embert. Felveszi a telefont, tárcsáz. Amikor a vonal másik végén felveszik kagylót, csak ennyit mond:
- No, hogy nyugodt legyél, a csomagokból az első megérkezett!
……………..
Bandi még jóformán le sem tette a telefonkagylót, újabb kopogás hallatszik. - Igen! Tessék! Nyílik az ajtó, a másik négy kommandós belép, erősen közrefogva Makit.
- Jó emberek! – kiált fel dühösen Bandi! –Vigyék át a kihallgatóba! Csak nem gondolják, hogy együtt hallgatom ki őket!- csap dühösen az asztalra.
- Értettem!- kapja magát össze az egység vezetője. Megfordítják Makit, aki igyekszik a bátyjával szemkontaktusba keveredni. De nem sikerül, mert Pali kissé összetörten a földet bámulja. A második csapat megfordul és kimegy.
- Na végre!- Vegyék le a bilincset és kint várjanak! – adja ki az utasítást. Az egyik kommandós nagy nehezen végül sikerrel leveszi Pali kezéről a bilincset.
- No, üljön le jó ember és jól figyeljen! Tudja miért hoztuk be? Na, ne törje a fejét. Kebelbarátja feldobta, de tisztességgel!
- Ne mondjon marhaságokat!- vág közbe Pali, ugyanis soha nem volt katona, megúszta a sorállományú katonaságot, így nem igen van tisztában a fegyveres testületeknél uralkodó alá fölé rendeltség viszonyokról.
Bandi türelmesen felemeli a kezét, úgy inti le Palit.
- Jó ember! Nem kocsmában vagyunk, ha nem venné észre! Itt csak én beszélek, én kérdezek, és maga csak akkor beszélhet, ha engedélyt kap rá! Világos?
Pali megadóan rábólint.
- No, akkor kezdjük! A személyi adatait majd később egyeztetjük. Most a lényeg. Maga adott parancsot a két szerencsétlen likvidálására?
- Nem tudom, hogy miről beszél, milyen két szerencsétlenről beszél itt nekem?
- Na figyeljen maga szerencsétlen! Ezzel a stílussal itt nem megy semmire! Mert, egyenlőre nekem kell a társadalmat megvédenem az ilyen bűnözőktől. Tehát, jó lesz, ha végiggondolja, hogy milyen új szakmákat fog kitanulni az elkövetkezendő húsz évben. Mert előreláthatóan ennyit fog kapni, mint felbujtó és bandavezér. Mert a haverja, a Csimbolya, jut eszembe, ismeri?
- Persze, négy éve volt egy közös vállalkozásunk, de rájöttem, hogy simlis, és egy év után kiszálltam. Azóta nem is találkoztam vele! De figyeljen! Kérem, értesítsék az ügyvédemet!
- Persze értesítjük! Ne féljen. Ja, és ez még nem hivatalos kihallgatás, csak beszélgetünk, mint két ember. De visszatérve a lényegre. Mi baja volt azzal a két szerencsétlennel, akiket lekaszaboltatott?
- Könyörgöm! Nem tudom, hogy miről beszél! Értse meg! Én napi 10-12 órát dolgozom, hogy tisztességgel eltudjam tartani a családomat. Nincs nekem arra időm, hogy szórakozzak.
- És ezt maga el is hiszi? Nekünk konkrét bizonyítékaink vannak, hogy maga mélyen benne van ebben a gyilkossági ügyben. Igaz, nem maga húzta meg a ravaszt, de maga adta ki a parancsot a likvidálásra. Tanuk, lehallgatások stb. Vagy talán tévedek?
- Igen, téved! Nem csináltam semmit! Isten az atyám! – teszi a szívére a kezét Pali.
- No, erre még visszatérünk! – Bandi feláll, az ajtóhoz megy, kinyitja az ajtót. Az ajtónál állónak a fülébe súg valamit, amire a kommandós belép a szobába. Bandi kilép a szobából.
….
Bandi az ügyeletes szobájába megy. Int az ügyeletes tisztnek, majd felveszi a házi telefont. Tárcsáz.
- Kapuügyelet? Itt Csabai András alezredes!- hallgatja a kapuügyeletes bejelentkezését.
- Figyeljen ide őrmester! Hamarosan érkezik egy ügyvéd, Striuka Pált fogja keresni. Ne engedje be, hanem közölje, hogy átszállítottuk a battai fogdába. Értette?- Az igenlő válasz után leteszi a kagylót és kényelmesen visszaindul az irodájába. Megelégedve
.…..
Józsi, az ügyvéd kapkodva szedi össze az iratokat. Alig találja meg a család állandó ügyvédi meghatalmazását. Nélküle nem megy semmire. Be sem engedik a főkapitányságra. Miután mindet összeszed, beül az autójába. Szeret ezzel az autóval utazni. Eszébe jut, hogy a család elég sok megbízást ad neki, főleg cégalapítási csipri-csupri ügyeket, de mindig jól megfizetik. Így nem volt nehéz ezt az autót megvennie. Elindul. Szerencsére a főkapitányság nincs olyan távol, így öt perc alatt odaér a parkolóba. Leállítja az autót, hóna alja alá csapja diplomata táskáját, előveszi az ügyvédi igazolványát és elindul a bejárathoz.
- Jó napot! Danka József ügyvéd vagyok, behozták az egyik ügyfelemet, Striuka Pált. Ki hallgatja ki és hol?- kérdezi az ügyvéd, szinte monoton hangon, mert annyiszor mondta el ezeket a mondatokat, hogy már ő is elfásult.
Az ügyeletes őrmester, belelapoz a beléptető füzetbe, majd alig hallhatóan közli az ügyvéddel.
- A jelzett személyt már elszállították. A battai fogdába. És Csabai alezredes úr foglalkozik az üggyel, de ő már nincs bent.
Dunnyus idegesen járkál a nappaliban. Fülén a mobilja. Izgatottan rágja a körmét. - Micsoda?- Kapja fel a fejét. Hitetlenkedve rázza. – Ne vicceljetek már velem!
Nem elég, hogy a Makit leverték a kommandósok, még ez is?- Elhallgat. Majd kicsit megnyugodva mondja a telefonba.
- Nem, nem kell szólnotok Mari a Jóskának, én már Maki miatt szóltam. Valószínűleg a rendőrségen van, ezért van kikapcsolva a mobilja. A Gyuriék is próbáljanak meg mindent! Persze, én is hívom folyamatosan, hátha tud már valamit a Makiról. Jól van, keressük egymást!
Leül az egyik székre, maga elé merülve.
- Ilyen csak a mesében van!- mondja félhangosan,
………
Az ügyvéd ránéz az órájára. Igaz, hogy csak 25 kilométerre van a battai fogház, de elég nagy a forgalom. No, mindegy, - gondolja és elindul a fogház irányába. Azért valami motoszkál a fejében. Mi a fenének vitték át a Makit? Semmi keresnivalója ott, mert hetvenkét órát a főkapitányság fogdájában tarthatják. Itt valami nem stimmel! Eszébe jut, hogy visszahívja Dunnyust. Előkapja a mobilját.
- A fene egye meg!- kerekíti el magát. Rájön, hogy amikor ment a bejárathoz, reflexszerűen kikapcsolta a telefont. Gyorsan visszakapcsolja. Alighogy beáll a térerő, azonnal megcsörren a készülék.
- Halló, tessék! Danka!
- Na végre! Hol a fenében csatangolsz?- ismeri meg Gyuri hangját, aki Maki sógora.
- Ügyet intézek nektek!
- Már tudsz róla?
- Persze, Dunnyus azonnal hívott, hogy a Makit lefogták.
- Jézus! Józsi, ez komoly, mert a Palit is leverték a kommandósok és bevitték a főkapitányságra.
- Ne viccelj velem Gyuri! Mi van a Palival? Őt is? Mi a fene van itt?
- Ezt szeretnénk tudni mi is! Úgyhogy mind a két fiút képviseld!
- Rendben van, persze. De most kikapcsolok, mert megérkeztem Battára a fogházhoz, állítólag idehozták a Makit. A Paliról nem tudok semmit, de annak gyorsan utána nézek. Ha tudok valamit, hívlak benneteket!
- Rendben, előre is köszönjük, a gázsit meg majd megbeszéljük.
- Rendben, szerbusz! Danka ezüstszínű BMW-je lassan bekanyarodik a fogház előtti parkolóba. Danka gyorsan kipattan, hogy elkaphasson valakit, aki intézkedő képes. Papírjait gyorsan előkészíti. A hatalmas kőépületbe nehéz bejutni. A kaputelefonon bejelentkezik. Kinyílik a hatalmas tölgyfakapu. A kapu mögött egy portaszerűség, amelyben megerősített őrség van.
- Jó napot kívánok! Danka ügyvéd vagyok a városból. Itt vannak az igazolványaim, és szeretnék érdeklődni, hogy a ma délután átszállított védencemmel hol tudnék beszélni? Még mindig a könyvtár mellett van az ügyvédi beszélő?- hadarja szinte egy szuszra.
A bv-s őrmester ránéz a mellette álló társára. Az meg vissza.
- Drága ügyvéd úr! Április elseje már elmúlt! Magát átverték! Ide csak jogerősen, bírói ítélettel hoznak delikvenseket. Előzetest, gyanúsítottat soha! Ráadásul tegnap előtt jött az utolsó szállítmány! Úgy, hogy feleslegesen fáradt ide az ügyvéd úr.- nyújtja vissza a papírjait az őrmester
A délutáni forgalom csökken a főkapitányság épületében. Sok rendőr alkalmazza azt a módszert, hogy délutánra hagyja a városi ügyei egy részét, így kettő-három óra között bejelentkeznek a főnököknél, hogy terepre mennek. Hamar lerendezik az ügyeiket, azután szabadok, mint a madarak. Tudják ezt a főnökök is, de szemet hunynak felette.
Bandi felemeli a telefont, átszól az ügyeletesnek.
- Gazsi! A csapatomból senki nem mehet el, félóra múlva leigazítást tartok nekik!
Leteszi a telefont, kikiabál.
- Ügyelet!
Fél perc sem telik, nyílik az ajtó és belép egy hadnagy.
- Hadnagy úr! Az úriembert kérem elhelyezni a fogdába, adminisztrálják le!
A hadnagy hátranyúl a bilincséért, pillanatok alatt ráhelyezi a bilincset és elindul Palival az alagsor felé.
Bandi hóna alá kapja a dossziét és elindul a kihallgató szoba felé. Kényelmesen sétál, jól érzi magát. Odaér a kihallgató szobához, benyit. A szobában egy hatalmas fémasztal, körülötte székek. Az egyik széken szenvtelen arccal ül Maki.
- No, kedves Maki! Már megint találkozunk? Milyen rég volt a vendégünk?
- Nem én kértem ezt a találkozót!- reagál Maki.
- Maki! Ez még nem hivatalos kihallgatás, csak beszélgessünk, mint két ember, akik ismerik egymást.
- Maga most viccel velem? Én beszélgessek magával, ember szinten, azok után, hogy négy éve elbánt velem? Ne röhögtessen!
- Hátrább az agarakkal! Maki! A bátyus már mindent bevallott, úgyhogy jó lesz, ha visszavesz ebből a stílusból!
- Na, ne vicceljen velem! Csak nem hiszi, hogy megeszem ezt az óhéber mesét! Kár strapálnia magát. Nem csináltunk és nem csináltam semmit. És amíg nincs jelen az ügyvédem, addig nem vagyok hajlandó egy szót sem szólni.
- Rendben, akkor csak hallgasson és füleljen! Szóval, az a helyzet, hogy…
No, Maki! Kap egy kis gondolkodási időt, hogy revidiálja az előző állítását. Mára azt hiszem elég ennyi. Holnap folytatjuk, s remélem jobb belátásra tér. Őrség!
Az ajtóban posztoló rendőr belép a kihallgatóba.
- Zászlós! A gyanúsítottat a lehető legtávolabb helyezzék el a testvérétől.
- Értettem! – A zászlós előveszi a bilincset, ráteszi Makira és elindulnak az alagsori fogda felé. Bandi kényelmesen visszaindul az irodájába. Menetközben rápillant az órájára. Már fél hét is elmúlt, ideje bejezni a mai napot.
Belép az irodájába, az asztalához megy. A Striuke dossziét becsukja, és beteszi a páncélszekrényébe, ami a szekrénysorba van beépítve. Beállítja a zárat. Felveszi a táskáját, visszanéz az irodára, mindent rendben van –e. Keze a villanykacsolón. Megcsörren a telefon az asztalon. Bandi megint az órájára pillant, s lemondóan visszalép az asztalhoz, felveszi a kagylót.
- Csabai!
- Joli vagyok, szia! Még bent vagy?
- Igen, most végeztem. De jó, hogy hívtál! Beszélnünk kellene. Ráérsz most?
- Van egy órám. A szokott helyen jó lesz?
- Persze, Tíz perc és ott vagyok!
- Én is ott leszek addigra! Ott találkozunk. Szia!
- Szia, sietek!
Teszi le a kagylót Bandi. Hirtelen felgyorsul, lekapcsolja a villanyt, s szinte rohanva hagyja el a főkapitányságot. Az utcán menetközben gondolkodik. Hogyan állítsa maga mellé Joli. Arca elmosolyodik. A megismerkedésük jut eszébe. Két éve került Jolival munkakapcsolatba. Frissen kinevezett ügyészként, az egyik rablási ügyet neki szignálták ki. Amikor meglátta, rögtön az jutott eszébe, hogy milyen jó lehet a nő férjének. Egyszerű, de mégis csinos, jó harmincas nő kopogtatott be az irodája ajtaján.
- Jó napot! Kiss Jolán vagyok az ügyészségtől. Én kaptam meg a rablási ügyüket.- nyújtja barátságosan a kezét.
- Csabai András!- fogadja el a kézfogást. Ahogy megfogja a nő kezét, kis melegség önti el.
- Foglaljon helyet! – invitálja a nőt a férfi.
Ezután sokat beszélgettek, és kialakult közöttük egy különös kapcsolat. Nagyon hamar letegeződtek, persze csak a munka miatt. Azután egy jó év múlva, egy bulin jól becsíptek, és az éjszakát már együtt töltötték. Joli is, Bandi is elváltak, mind a munkájuk, az időbeosztásuk miatt. A másik oldal nem tudta elfogadni azt, hogy akár éjjel kettőkor is ugraszthatták őket.
Az alagsorban kopogna a léptek. A folyosó végén lévő cellaajtót kinyitja az őr, és beengedi Makit. A cellában két priccs, lópokrócokkal letakarva. Az egyik priccsen fekszik valaki. Maki belép a cellába. Az ajtó azonnal becsukódik, és a reteszek nyikorgása hallatszik. Maki a szabad priccs felé veszi a lépteit.
- Jó estét! – köszön a priccsen fekvő embernek, aki lassan kinyitja a szemeit, vizslatja az érkezőt.
- Neked is! Mi szél hozott ide?- érdeklődik. S valahol örül is egy kicsit, mert lassan egy napja egyedül volt ebben a cellában.
- A francokat a szél hozott! Azok a rohadt kommandósok hoztak. Hogy szakadjon rájuk az ég!
- Mi a tényállás, ha nem titok?
- Tényállás? Ne röhögtess! Felbujtással gyanúsítanak! Csak tudnám, hogy honnan vették ezt a baromságot!
A másik férfi felül a priccsén. Eléggé elhanyagolt külsejű, eléggé drabális termetű. Igazi keményfiúnak néz ki. Borostás, zilált hajú.
- No, fogadjunk, hogy a Csabai különítmény kapott el! Azok a brigantik! Engem is ők kaptak el. Szóval, mi a bibi?
- Szeretném én is tudni. A gyerekkel éppen ebédeltünk, amikor négy kajaklegény berontott, letepertek és behoztak. Délután kettőtől itt szobrozok. Állítólag, a testvéremmel mi lennénk egy gyilkosság felbujtói.
A férfi beletúr a hajába, ettől még ziláltabbá válik a haja.
- Ajjaj! Ez nagy gáz öregem! Ezek a szemetek az ilyen ügyekkel nagyon jól és sokáig eltudnak szöszmötölni. Arról nem is beszélve, ha a nagyságos asszonyt csípitek ki ügyésznek!
- Kit? – kapja fel a fejét Maki.
- Te nem ismered a nagyságos asszonyt? A Csabai ágyasát? A Csabai úgy tekergeti az ujjai körül, hogy csak na! Az ügyésznő, valamilyen Jolán. Amit a Csabai állít, az úgy van szerinte. Engem már kétszer meszelt el a nagysága. Igaz, az elsőnél a sértetett fel tudták kutatni, de a másodiknál semmi nem volt a kezükben ellenem, de valahogy elintézte, hogy egy évre kivonjanak a forgalomból.
- És te miért vagy most bent?- próbálja a saját gondjairól elterelni a figyelmét Maki.
- Rablási kísérlet miatt. Pechemre egy ál zsarucsajt próbáltam a táskájától megszabadítani. A rüfke egy pillanat alatt flaszterre dobott valamilyen dzsúdós fogással. Szóval megbuktam. Állítólag már fél éve követtek.
A család némán ül az asztalnál. Dunnyus megteríti az asztalt vacsorához. A kislány még mindig megszeppenve, némán ül a sarokban. Kezében a kedvenc babája. A többiek is némán ülnek az asztalnál. Már-már síri a hangulat. Megszólal Gyuri mobilja. Azonnal felkapja.
- Te vagy az Jóska? No, mondjad már mi van?
Gyuri elhallgat, erőteljesen figyel arra ami hallatszik a másik oldalról. Jó egy perc után döbbenten szólal meg.
- Ez most komoly? Ugye csak viccelsz? – Újabb szünet. Közben az ujjával csöndet mutat.
- Köszi Józsikám! Reggel nyolcra bent leszünk az irodádban, a többit személyesen megbeszéljük. Még egyszer köszönjük! – nyomja ki a telefont és a döbbenten néz a többiekre.
- Mi van? Mondjad már- szólalnak meg többen.
- Átverték a Józsit ezek a rohadtak. Kiküldték Battára, ott meg kiröhögték őt. Visszament a főkapitányságra, ott meg nem engedték már be. Így csak holnap reggel kilenctől tudhat meg valamit! Gyerekek! Józsi szerint itt valami nagy disznóság lehet! Reggel hárman bemegyünk Józsihoz az irodába.
A presszó félhomályában Joli egy félreeső kétszemélyes asztalnál ül. Előtte gőzölög egy kávé. A csinos felszolgáló fél perce sem tette az asztalra. Joli lassan kavargatja a kávét.
Nem szereti forrón inni a kávét. A haja lágyan omlik a vállára. Félhosszú, vörösre festett. Elegáns kiskosztümben van, bár szíve szerint jobban szeret lazán, sportosan öltözködni. De hiába, a hivatala megköveteli. Milyen büszkék a szülei, hogy egy szem leányuk milyen sokra vitte. Alig múlt harmincéves, amikor már ügyész helyettes lett. Már önállóan dolgozhatott és nem csak aktahegyeket kellett bogarásznia. Nem kellett öt évet sem várnia, s önálló, független ügyésszé nevezték ki a megyéhez. Sajnos, a házassága nem sikerült. A férje nem bírta, hogy sokszor este hívták, és neki mennie kellett. Bánatában a férje felcsípett egy fiatalabb nőt. Áh, mindegy! Eszébe jut Bandi. Félt ettől a kapcsolattól, de lassan már megnyugszik. Igaz, hivatalosan, szabadidejében nem tiltott az ilyen kapcsolat, de az etikai kódexben valami utalás van arra, hogy nem illik az ilyen. De tojok rá!- gondolja. Eddig ügyesen lavíroztak. És milyen férfi!
Ebben a pillanatban nyílik az ajtó és belép Bandi. Reflexszerűen az eldugott hely felé pillant. Felfedezi Jolit.
- Szia Te Drága! – köszönti a nőt és leheletfinom csókot nyom a nő szájára.
- Szia! Örülök, hogy látlak! Hogy vagy?
- Kösz, most hogy látlak nagyon jól, no meg ma volt egy nagy fogásom!
- Mesélj! –
- Tudod, volt az a kettős gyilkosság. Még tavaly. A főnök már ölte az életünket, hogy produkáljunk végre valamiféle eredményt. Még tavaly sikerült lekapcsolnunk a végrehajtókat és a felbujtót. De kaptam egy fülest, hogy nagyobb a banda, így ma lekaptunk két brazilt, akik a felbujtó felbujtói lehetnek. Tuti volt a füles.
- De Bandi! Ilyen fogalom nincs is. Ez láncreakciót válthat ki.
- Persze, igazad van. Lehet, hogy én fogalmaztam rosszul, de ne is dolgozzunk tovább. Inkább mesélj mi van veled?……
Pali magába roskadva ül priccs szélén. Nem érti az egészet. És ráadásul megint elkezd a foga is vacakolni. Jó, tényleg, Csimbolyát ismerte és ismeri. Egy évig közös bulijuk volt. Fél évig ment is az üzlet. Tisztességesen elszámoltak mindig. Azután egyre zavarosabbá kezdett válni az elszámolások sora. Érdekes módon mindig az ő része hozott kisebb jövedelmet. Kezdett szemet szúrni neki, hogy Csimbolya üzletrésze hozza a forgalmat, az ővé meg csökken. Leült a Csimbolyával ezt megbeszélni, de eredménytelenül. Így egy év után ő kiszállt a maradék részével az üzletből. Azóta nem is látta Csimbolyát, nem hogy beszélt volna vele. Oltári sumákság van itt!
A zárka ajtó csikorogva kinyílik, az ügyeletes betol egy középkorú, eléggé viseltes férfit.
- No, vendéget kapott Striuke! Hogy ne unatkozzon. Tíz perc múlva ellenőrzés!
A férfi tétován néz körbe a cellában. Torkát kicsit köszörülve szólal meg.
- Jó estét! Kis Jenő vagyok!
- Striuke Pál! – fogadja a köszönést Pali. A férfi félénken leül a szabad priccsre.
- Maga miért van itt?- Próbál meg beszélgetést kezdeményezni az új ember.
- Nem tudom, valami félreértés lehet. De felbujtással gyanúsítanak.
- Biztosan tévednek, ne féljen. Engem meg lopással. Pedig nem is loptam. De az a bunkó, aki elkapott, ezt írta a jegyzőkönyvbe. Hogy az ABC-ből nagymennyiségű italt loptam el. De ez nem igaz. Véletlenül maradt egy üveg whisky a kosár aljában. Nem is vettem észre. Hű, de utálom a zsernyákokat!
Paliban ebben a pillanatban megszólal a vészharang. Nem tudja, hogy miért, de elkezd félni és jobban figyelni kezd.
- És mire bujtott fel Pali? Csak nem a kormány megbuktatására? Folytatja Jenő a kíváncsiskodást.
- A fenéket! Utálom a politizálást. Soha nem is foglalkoztam ilyenekkel. Nem az én asztalom. Csak az a baj, hogy konkrétan nem tudom, hogy mi a gyanúsításuk alapja. És még az ügyvédemet sem értesítették.
- Az első 24 órában nem kötelességük!- vágja rá azonnal az új ember. Ez a mondata megerősíti Paliban azt, hogy ez az ember nem véletlenül került a cellába társnak. Tégla. No, akkor kiugrasztjuk a nyulat a bokorból.
- Ezt honnan veszi? Tudtommal, minden gyanúsítás esetén ügyvédet kell biztosítani az embernek.
- Áh, dehogy! Csak amikor elkezdődik a hivatalos kihallgatás, akkortól kell ügyvédet biztosítani. Magának van ügyvédje? Nem kirendelt védőt kap?- reagál Jenő Pali felvetésére.
- Persze, hogy van! Vállalkozó vagyok, elég sok a jogi papírmunka. – csigázza a kíváncsiságát Jenőnek Pali.
- És hivatalos volt a kihallgatás?- kíváncsiskodik tovább Jenő.
- A fene se tudja. Az a főfejes azt mondta, hogy csak beszélgetünk.
- Akkor még nincs joga ügyvédhez!- vágja rá azonnal Jenő.
- Ezt maga honnan tudja?
- Már annyiszor kaptak el, hogy lassan lediplomázhatok büntetőjogból. – próbálja menteni magát Jenő, érzi, hogy valamit eltolt.
- Körletellenőrzés! – Hallatszik a folyosóról. A két férfi elhallgat, állva várják az ellenőrzést.
Reggel van. A nagy terepjáró autó alig tud beállni a szűk parkolóba az ügyvédi iroda előtt. Miután Gyuri sikeresen belavírozott a parkolóba, Dunnyus és Edit kikászálódik az autóból. Gyuri is kiszáll, lezárja az autót, odamegy a parkolóórához, bedob kettő fémszázast a gépbe, majd kiveszi a nyugtát. Belülről elhelyezi a szélvédő mögött.
.....
A főkapitányság épületében lassan beindul az élet. Egyre többen érkeznek. Dolgozók jönnek, és a kapu előtt is már sokasodik az ügyfelek száma. Kint egyre erősebben melegít a szikrázó napsütés.
Bandi lezárja az autóját az elkülőnitett parkolóban. Ez a parkoló a kiváltságosoké. Nagyon örül annak idején, amikor a tábornok berendelte az irodájába és a kezébe nyomta az engedélyt. Azóta nem hivalkodóan, de érzékelteti a beosztottakkal, hogy ő a főnök.
A kapunál előveszi az igazolványát, felmutatja. Bár mindenki ismeri, a szabályokat csak akkor tudja betartatni, ha ő maga is betartja.
Felér az irodájába és azonnal kiadja az ukászt a titkárnőjének.
- Marika! Öt percen belül kérem a tárgyalóba a Vargát, Somit, Bujkit és a Molit!
- Igen főnök! Kávé?
- Majd utána Marika!
Odalép a páncélhoz és kiveszi a mappákat. Kikeresi a Striukét, hóna alá kapja és elindul a tárgyaló felé. Majdnem fütyörészve.…….
Gyuri udvariasan előre engedi a nőket az ajtóban. Bent az ügyvédi irodában még csak Jóska van. Asztalán kazalhegyekben állnak a folyó ügyek dossziéi. Jóska felnéz, közben folytatja a reménytelennek tűnő munkáját. Kezével int, hogy üljenek le.
- Szia Jóska! – köszönnek szinte egyszerre.
- Sziasztok! Egy pillanat, rögtön végzek .-
Megtalálja a dossziét, amit keres, maga el rakja.
- Mielőtt megkérdeznétek, nem tudok semmi! Ezek a rohadtak , - szerintem,- piszkosul átvertek tegnap. Persze ez lehet fatális tévedés is, de valahogy ebben én nem hiszek. Kimentem Battára, ott hülyét csináltam magamból, majd amikor visszamentem a főkapra, ott meg ők csináltak hülyét belőlem. Ezt megfogják keserülni! De, inkább, most a lényeg! Mondjátok el pontosan mi is történt valójában tegnap?
- Annyit tudunk, hogy a Palit a fogorvosi rendelő előtt teperték le a kommandósok, Makit meg ebéd közben. Hiába kérdezünk bármit, nem nyilatkoznak. Hívtuk már a fűt, fát, de senki sem hajlandó közölni semmit! – hadarja szinte egy szuszra Gyuri.
- Nekem csak annyit mondtak, - veszi át a szót Dunnyus, - hogy valami gyilkossági ügy miatt viszik be Makit.
- No, ez komoly! De őszintén, szerintetek semmi közük az egészhez?- néz a három emberre Danka.
- Jóska! – horkannak fel egyszerre mind a hárman.
- Jó, jó! De tudjátok, még a légy szellentéséről is tudnom kell, mert csak akkor tudom hatékonyan védeni őket De ne is húzzuk az időt! Máris indulok a főkapitányságra, nehogy elkezdjék a kihallgatásukat! Elkísértek?
- Persze, megyünk! Kint megvárunk majd jó?
- Ok!………
A tárgyalóban már bent ül a négy nyomozó. Civilben vannak, abszolút hétköznapi kinézetűek. Bandi belép a terembe, a négy ember szótlanul felpattan.
- Üljetek le!Látom, mindenki itt van, kezdhetjük. Szóval, tegnap lekaptuk a Striuke fivéreket. Kaptam egy megbízható fülest, hogy ők annak a területnek a bandafőnökei. És eddig semmit sem sikerült rájuk vernünk. Hát itt az idő, hogy ezen változtassunk! Kérdés?
- Főnök! Mennyire tuti a füles? – teszi fel a kérdését Varga, aki Bandi helyettese is egyben.
- Fiam! Ha azt mondom, hogy tuti, akkor bízz bennem!
Varga az aki a kiscsapatból néha-néha visszamer szólni Bandinak.
- Na jó! Hogy teljesen képben legyetek. Tudjátok a tavalyi kettős gyilkosság után beszedtünk pár delikvenst. Köztük Csimbolyát, a felbujtót. Ismeritek a Petyát, a kapitányt. Nos, ő szedett össze olyan morzsákat, amelyekkel összefüggésbe hozhatóak a Striukéék a Csimbolyával. Megmondom őszintén, biztonsági okokból fogtuk le a Makiékat. Nehogy meglógjanak, vagy összekuszálják a nyomokat. Megkaptam a lehallgatóktól az anyagokat és abban van egy olyan beszélgetés, amely Csimbolya és a Pál között le, valamilyen üzleti ügy kapcsán. Nem volt időm még kiértékelni. Ezért, a fő feladat most mindenkinek, hogy megerősítsük azt, hogy a két embernek köze volt a gyilkossághoz. És máris az első feladatsor és elosztás. Bujki és Moli, ti kimentek a foxiba és ügyesen terelgetve, Csimbolyából kicsikarni valamilyen, a teóriához passzoló vallomást. Somi! Te igyekszel észrevétlenül információkat begyűjteni a városban, a két ember környezetéből. De vigyázzatok! Nem észrevetetni magatokat! Béla!- fordul most Varga felé,- édes fiam, te jössz, segítesz a kihallgatásban.
- Kérdés, észrevétel?- néz a nyomozókra Bandi. Azok némán ülnek. Somin és Molin látni, hogy nem is tudják, örüljenek, vagy bosszankodjanak.
- Délután háromkor újabb eligazítás itt. És már eredményeket várok!- néz Bandi Somiékra. Moli arca elkomorodik egy pillanatra. Nincs esély arra, hogy délután lógjon egy sort.
- Értettük! Szólal meg Somi, közben finoman megrántja Moli kabátjának az ujját.
- Igen főnok!- rezzen össze Moli.
- Fiúk! Munkára föl! Indulás! – csukja be a dossziéját Bandi és feláll, elindul az ajtó felé.
Bujki és Moli otthonosan mozog a fegyintézetben. Már ismerik őket, mint a rossz pénzt,így csak kötelességszerűen mutatják fel az igazolványaikat.
Egyből a kihallgató szobába mennek. A fegyőr kérdően néz rájuk. Bujki, mint rangidős lazán odaveti a fegyőrnek:
- Striuke Mihályt kéretem idevezetni. Tegnap kerültek ide. De gyorsan!
- Ne bomolj haver! – kapja fel a fejét erre a hangsúlyra Moli. – Ne játszd az agyadat! Miért utáltatsz meg bennünket?
- Ne parázz haver! Itt ez a módi, ha nem tudnád! A smasszeroktól is el kell várni a tiszteletet!
Csörren a kulcs a zárban a folyosón. Majd nyílik az ajtó, belép Striuke Mihályt, a fogva tartott. Bujki laza csuklómozdulattal int a fegyőrnek, hogy kimehet.
- Üdvözlöm, üljön le! – mondja kissé utasító hangnemben Bujki. Moli zavartan és tétován sétálgat a nem túlságosan nagy kihallgató szobában. Neki szokatlan ez a stilus.
- Remélem, tudja miért vagyunk itt? – teszi fel a kérdést Bujki a szabvány fegyházi öltözékben lévő Mukinak.
- Persze, mert behoztak! De remélem, Önök elárulják most nekem az okot, - válaszol Muki kissé cinikus hangsúllyal.
Bujki arca kissé vörösödni kezd. Nehogy már egy ilyen senkiházi szórakozzon vele.
- Öregem! Azt hiszem, hogy nagyon hamar elmegy a jókedve a humorizálástól! De ha nem tudja, én szívesen segítek. Alapban gyilkosságra való felbujtással gyanúsítjuk. Ez minimum tizenöt évet jelent magának.
- Már ne haragudjanak, de ugye most csak viccelnek velem? Mit csináltam én? És mit csinált a testvérem?
Moli, aki eddig csak hallgatott, most lassan ránéz a férfira.
- Na, figyeljen maga őstulok! –szólal meg lassan, kimérten,- ha szeretné csökkenteni a várható éveinek a számát, akkor itt az ideje, hogy meséljen! Miért adtak utasítást Csimbolyának a szerencsétlenek likvidálására?
Muki csodálkozva néz a nagydarab, igazai kidobó legény típusú rendőrre. Nem érti. Hogy kerül a képbe Csimbolya, akivel már lassan hat éve megszakított minden kapcsolatot, mert majdnem két millióval átverte.
- Uraim! Én már lassan öt éve egyetlen egy szót sem váltottam Csimbolyával! Én már régen leírtam, nem is foglalkoztam vele.
- És ezt higgyük is el?
- Igen, ez az igazság.
Bujki lassan ingatni kezdi a fejét.
- Hogy mi az igazság, azt engedje meg, hogy mi döntsük el!
A család majdnem mindegyik tagja a nagy ebédlőasztal körül ül. Csak a gyerekek játszanak kint az udvaron. Józsi, az ügyvéd viszi a szót.
- Tehát elég komoly az ügy! És ahogyan látom, mindenáron bele akarják rántani a fiúkat. Ha ez sikerül nekik, akkor megmondom őszintén, tizenöt év körüli a büntetési tétel. De ne féljetek, mindent elkövetek, hogy a fiúk mihamarább itthon legyenek! Szóval,csak annyit tudok, hogy összehozták őket a Csimbolya - féle bandával. Állítólag ők, mármint a fiúk voltak a banda, bocsánat, szakzsargonnal
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 6
Tegnapi: 78
Heti: 162
Havi: 84
Össz.: 371 718
Látogatottság növelés
Oldal: Présben.. kisregény
Koszi-lap - © 2008 - 2024 - koszi-lapok.hupont.hu
A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal
de ennek az elfogásnak demonstratívnak kell lenni. Ezzel is jelezni a bűnözői köröknek, hogy velünk nem lehet kukoricázni! – mondja kimérten Bandi a nyolc kommandósnak. Majd kiteríti a helyszín térképét.
Pali fájdalmas képpel száll ki az autóból. Roppantul fáj a foga. Még szerencse, hogy a doki tudja fogadni. Ránéz az órájára. Van még tíz perce. Lassan elindul a fogorvosi rendelő felé a parkolóból. Pali alacsony, de mokány férfi. Középkorú. Arca jóindulatról tanúskodik. A jobb arcfele eléggé fel van duzzadva a begyulladt fogától. A farmere a legutolsó divat darabja. Márkás. Sötétebb bőrszíne arról árulkodik, hogy roma származású. Soha nem szégyellte a származását. Bár az az igazság, hogy csak fél roma. Édesapja magyar származású volt. Ő az édesanyja vonásait örökölte, amíg az öccse, Maki majdnem hófehér bőrű. Maki az apai vonásokat örökölte. Pali sokat gondolkodott azon a csodán, ami persze csak neki volt csoda, hogy miként lehetséges az, hogy ő édesanyja vonásait édesapja belső tulajdonságaival örökölte. Békés, nyugodt természetét nem nagyon lehetett kiborítani. Maki pedig édesanyja hirtelen haragját kapta örökségül.No meg édesapja fehér bőrét és világos hajszínét.
Palinak soha nem volt gondja a hatóságokkal, emberekkel, de Makit egyszer már bevitték a rendőrök, mert majdnem szétvert egy kocsmát. Vajon mit csinál most Maki? Mindig jó testvérek voltak. Egyedül pali tudta kordában tartani Maki heves természetét.
Maki az asztalnál ül, előtte a kedvence, a kolbász, friss kenyér, paprika és paradicsom. Kezében kedvenc kiskése, amellyel apró „katonákat” vág. Mellette kislánya, Panka. Imádnak így enni. Párja, Dunnyus finom ebédet főzött, de apja meg a lánya úgy döntöttek, hogy ma igazi magyaros ebédet esznek, mint annak idején a nagyapa. Hideget, mert azt kívántak. Pontosabban csak Maki, de egy félmondattal maga mellé állította a hatéves kislányt:
- No, életem! Mit ebédelünk? Anya pörköltjét, vagy a nagypapa féle kolbászvarázst?
- Apuci! Ez nem kérdés! Kolbászt!
Így került a kolbász az asztalra, Dunnyus meg magában dühöng, hogy mi a fenének strapálta magát a főzéssel.
A kisváros a kora délután ellenére elég mozgalmas képet mutat. Sokan járnak az utcán. Pali ismét ránéz az órájára. Van még öt perce. A rendelő alig két percre van. A fájdalom elvonja Pali figyelmét az utcáról. Kissé lehajtott fejjel ballag a rendelő felé. Már majdnem a rendelő sarkához ér. Ebben a pillanatban négy kommandós, teljes harci díszben, szó nélkül ráveti magát Palira. A meglepetéstől Palinak még a fogfájása is elillan. A döbbenettől még a lélegzete is eláll.
Maki a kiskését beleállítja a vágódeszkába. Négy, szabályos „katona” áll az asztalon. Formás kenyérkocka, rajta egy szabályos kolbászkarika, azokon pedig egy-egy cikk paradicsom és paprika. Maki nyúl az egyik katonáért, amikor kopogtatás hallatszik az ajtón. Dunnyus kinyitja az ajtót. Ebben a pillanatban félre löki őt négy teljes harci díszbe öltözött kommandós. Azonnal az asztalhoz ugranak, és egy mozdulattal földre rántják a meglepett Makit.
Mind a két helyszínen szinte szó nélkül zajlik az elfogási akció. Csak a két alegység parancsnok jelzi tömören, hogy az akció simán megtörtént. Pali elfogásakor az utcán sétálok közül többen rémülten összehúzzák magukat, többen meg megállnak és kíváncsian figyelik az eseményeket. Pali az első meglepetéséből felocsúdva
még megtudja kérdezni az éppen a bilinccsel bíbelődő kommandóst:
- Jó ember! Mi a fene ez? Mit csinál?
- Kuss! – jön a lakonikus válasz. Majd felállítja Palit, és odavezeti a várakozó civil rendszámú autóhoz. Az autónál az akció parancsnok csak annyit mond Palinak:
- Striuke Pál! Önt egy gyilkossággal kapcsolatban való részvétellel gyanúsítjuk, ezért előállítására kaptunk parancsot. Előállítjuk!
A kisváros rendőrkapitányságának az épülete az akció helyszínével szemben van. Az első emeleti ablakban áll a kapitány, aki mély elégtétellel nézi végig a kommandósok akcióját. Megnyugszik. Tényleg, jó fej ez a Bandi. Bár ő, a helyében nem merte volna lefogni Palit és a testvérét egy ilyen gyenge vádalappal. De hát, ha valami balhé lenne ebből az elfogásból, a Bandi vinné el a balhét. Ő meg moshatja kezeit. …….
A kora délutáni csendjét a kisvárosban csak a szirénázó rendőrautók hangjai törik meg, ahogyan elindulnak a megyei kapitányság felé.
kislány annyira megrémült az attaktól, hogy remegő lábbal mozdulatlanul áll az asztal mellett. Szemei kikerekednek, nem érti a helyzetet. Miért lökték földre az ő apuciját?
Miért kiabálnak a drága anyucival? És főleg miért csinálnak ekkora felfordulást a lakásban? Ma reggel ő is segített anyucinak a rendcsinálásban és a takarításban. És most minden a földön, nagy összevisszaságban. Kikerekedett szemeivel felnéz az édesanyára, aki szabályszerűen üvölt a kommandósokkal. A kommandósok vezetője odalép az asszonyhoz, halkan, kimérten szól a nőhöz. Valahogy látszik rajta, nem szívesen tesz ilyet, de parancs az parancs.
- Asszonyom! Ha nem fejezi be ezt az ordenáré kiabálását, bevisszük magát is!
Dunnyus erre elhallgat, majd óvatosan a férfi felé fordul, s kérdezi majdnem remegő hanggal:
- Mondja már, mi a fenét keresnek, hátha tudunk segíteni maguknak. És ki rendelte el a házkutatást és ezt a lefogást? Mi bajuk van a drága férjemmel? Az a baj, hogy roma?
- Ne akarjon segíteni jóasszony! Tudjuk, hogy mit keresünk! Azt meg, hogy ki rendelte el az akciót semmi köze hozzá! Továbbá, bennünket egyáltalán nem érdekel, hogy a férje roma, cigány, zsidó, vagy akármilyen nációhoz tartozik. Mi csak parancsot hajtunk végre!
……..
A szirénázó rendőrautók bekanyarodnak a főkapitányság kockaköves udvarára. A kommandósok komótosan kikászálódnak az autókból, megigazítják a ruházatukat. A géppisztolyaikat a vállukra teszik. Benéznek a hátsó ülésekre, majd intenek a lefogottaknak,
kászálódjanak végre már ki az autókból. A két autó úgy állt meg egymás mellett, hogy a lefogottak lehetőleg ne tudjanak kommunikálni egymással. Amikor kiszállnak a fiúk, vezetőszárat kötnek a bilincs mellé. Elindulnak felfelé a hátsó lépcsőn.
………
Ahogy a kommandósok kimentek a lakásból, Dunnyus egyből a telefonjáért kap. Remegő kézzel billentyűzi be a család ügyvédjének a számát. Annyira a fülére szorítja a telefont, hogy szinte fáj már a fülcimpája. Az idő csigalassúsággal telik. Nehezen indul be csengetés, és örökkévalóságnak tűnik, amíg Jóska, a család régi barátja és ügyvédje felveszi a másik oldalon a telefonját. Dunnyus idegesen turkál a hajában. Hátra simítja.
- Na végre! Szevasz Józsi! Oltári nagy baj van! Makit két perce vitték el a kommandósok! Segíts!- hadarja szinte egy szuszra a mondókáját Dunnyus. Lihegve veszi a levegőt.
- Szia Dunnyus! Lassan, nem értek semmit! Mi történt? Részletesen és érthetően mond el!
- Figyelj! Maki a gyerekkel éppen ebédelt, amikor négy kommandós berontott, földre teperték,megbilincselték és szétverték a lakást! Most is úgy nézünk ki, mintha bomba csapódott volna ebbe a lakásba. Szörnyű! Segíts kérlek! Nagyon félek!
- Állj! Mivel gyanúsítják? Csak mondtak valami, mert nem hiszem, hogy csak simán elviszik.
- Valamiféle gyilkosságra való felbujtással! A Csimbolya csinált valamit, és állítólag ő volt az egyik felbujtó! Őrület ez! Meg lehet ilyet tenni ma? Szerintem, utaznak rá, a régi balhéja miatt.
- Jól, van ne izgulj! Máris összeszedem a papírokat és megyek a főkapitányságra! Ha megtudok valamit, azonnal hívlak. Rendben van ? Nyugodjatok meg!Nem lesz semmi baj!
- Köszönöm! Várom a hívásodat majd. –teszi le a telefont picit megnyugodva Dunnyus.
…..
A főkapitányság épülete egy hatalmas, több emeletes épület. Több lift, páternoszter működik. Az előállításoknál egy külön liftet használnak. Most is ehhez a lifthez igyekeznek a kommandósok. Palit körbefogja a négy kommandós. Mintha meg tudna szökni. De a szabály, az szabály! Beszállnak a liftbe. Irány a felső emelet. Megérkeznek a szintre, két kommandós előre kilép, körbenéznek, majd fejbiccentéssel jelzik, hogy jöhetnek. Elindulnak a főosztályvezető irodája felé. A kommandósok vezetője bekopog az ajtón, mint aki ismeri az illemet.….
- Tessék!
Belépnek, a parancsnok szabályszerűen tiszteleg, majd jelent:
- Alezredes úr! Jelentem az akciót sikeresen végrehajtottuk, a gyanúsítottat előállítottuk!
- Köszönöm őrnagy úr! A vezetőszárat levehetik, és gratulálok az eredményes munkájukhoz. Leléphetnek!
- Értettem! Lelépünk!
Az őrnagy lecsatolja a vezetőszálat, és szokása szerint szabályos hátraarccal távozik. Bandi elégedett mosollyal az arcán nézi az előtte értetlenül álló mokány roma embert. Felveszi a telefont, tárcsáz. Amikor a vonal másik végén felveszik kagylót, csak ennyit mond:
- No, hogy nyugodt legyél, a csomagokból az első megérkezett!
……………..
Bandi még jóformán le sem tette a telefonkagylót, újabb kopogás hallatszik. - Igen! Tessék! Nyílik az ajtó, a másik négy kommandós belép, erősen közrefogva Makit.
- Asszonyom! Ha nem fejezi be ezt az ordenáré kiabálását, bevisszük magát is!
Dunnyus erre elhallgat, majd óvatosan a férfi felé fordul, s kérdezi majdnem remegő hanggal:
- Mondja már, mi a fenét keresnek, hátha tudunk segíteni maguknak. És ki rendelte el a házkutatást és ezt a lefogást? Mi bajuk van a drága férjemmel? Az a baj, hogy roma?
- Ne akarjon segíteni jóasszony! Tudjuk, hogy mit keresünk! Azt meg, hogy ki rendelte el az akciót semmi köze hozzá! Továbbá, bennünket egyáltalán nem érdekel, hogy a férje roma, cigány, zsidó, vagy akármilyen nációhoz tartozik. Mi csak parancsot hajtunk végre!
……..
A szirénázó rendőrautók bekanyarodnak a főkapitányság kockaköves udvarára. A kommandósok komótosan kikászálódnak az autókból, megigazítják a ruházatukat. A géppisztolyaikat a vállukra teszik. Benéznek a hátsó ülésekre, majd intenek a lefogottaknak,
kászálódjanak végre már ki az autókból. A két autó úgy állt meg egymás mellett, hogy a lefogottak lehetőleg ne tudjanak kommunikálni egymással. Amikor kiszállnak a fiúk, vezetőszárat kötnek a bilincs mellé. Elindulnak felfelé a hátsó lépcsőn.
………
Ahogy a kommandósok kimentek a lakásból, Dunnyus egyből a telefonjáért kap. Remegő kézzel billentyűzi be a család ügyvédjének a számát. Annyira a fülére szorítja a telefont, hogy szinte fáj már a fülcimpája. Az idő csigalassúsággal telik. Nehezen indul be csengetés, és örökkévalóságnak tűnik, amíg Jóska, a család régi barátja és ügyvédje felveszi a másik oldalon a telefonját. Dunnyus idegesen turkál a hajában. Hátra simítja.
- Na végre! Szevasz Józsi! Oltári nagy baj van! Makit két perce vitték el a kommandósok! Segíts!- hadarja szinte egy szuszra a mondókáját Dunnyus. Lihegve veszi a levegőt.
- Szia Dunnyus! Lassan, nem értek semmit! Mi történt? Részletesen és érthetően mond el!
- Figyelj! Maki a gyerekkel éppen ebédelt, amikor négy kommandós berontott, földre teperték,megbilincselték és szétverték a lakást! Most is úgy nézünk ki, mintha bomba csapódott volna ebbe a lakásba. Szörnyű! Segíts kérlek! Nagyon félek!
- Állj! Mivel gyanúsítják? Csak mondtak valami, mert nem hiszem, hogy csak simán elviszik.
- Valamiféle gyilkosságra való felbujtással! A Csimbolya csinált valamit, és állítólag ő volt az egyik felbujtó! Őrület ez! Meg lehet ilyet tenni ma? Szerintem, utaznak rá, a régi balhéja miatt.
- Jól, van ne izgulj! Máris összeszedem a papírokat és megyek a főkapitányságra! Ha megtudok valamit, azonnal hívlak. Rendben van ? Nyugodjatok meg!Nem lesz semmi baj!
- Köszönöm! Várom a hívásodat majd. –teszi le a telefont picit megnyugodva Dunnyus.
…..
A főkapitányság épülete egy hatalmas, több emeletes épület. Több lift, páternoszter működik. Az előállításoknál egy külön liftet használnak. Most is ehhez a lifthez igyekeznek a kommandósok. Palit körbefogja a négy kommandós. Mintha meg tudna szökni. De a szabály, az szabály! Beszállnak a liftbe. Irány a felső emelet. Megérkeznek a szintre, két kommandós előre kilép, körbenéznek, majd fejbiccentéssel jelzik, hogy jöhetnek. Elindulnak a főosztályvezető irodája felé. A kommandósok vezetője bekopog az ajtón, mint aki ismeri az illemet.….
- Tessék!
Belépnek, a parancsnok szabályszerűen tiszteleg, majd jelent:
- Alezredes úr! Jelentem az akciót sikeresen végrehajtottuk, a gyanúsítottat előállítottuk!
- Köszönöm őrnagy úr! A vezetőszárat levehetik, és gratulálok az eredményes munkájukhoz. Leléphetnek!
- Értettem! Lelépünk!
Az őrnagy lecsatolja a vezetőszálat, és szokása szerint szabályos hátraarccal távozik. Bandi elégedett mosollyal az arcán nézi az előtte értetlenül álló mokány roma embert. Felveszi a telefont, tárcsáz. Amikor a vonal másik végén felveszik kagylót, csak ennyit mond:
- No, hogy nyugodt legyél, a csomagokból az első megérkezett!
……………..
Bandi még jóformán le sem tette a telefonkagylót, újabb kopogás hallatszik. - Igen! Tessék! Nyílik az ajtó, a másik négy kommandós belép, erősen közrefogva Makit.
- Jó emberek! – kiált fel dühösen Bandi! –Vigyék át a kihallgatóba! Csak nem gondolják, hogy együtt hallgatom ki őket!- csap dühösen az asztalra.
- Jó emberek! – kiált fel dühösen Bandi! –Vigyék át a kihallgatóba! Csak nem gondolják, hogy együtt hallgatom ki őket!- csap dühösen az asztalra.
- Értettem!- kapja magát össze az egység vezetője. Megfordítják Makit, aki igyekszik a bátyjával szemkontaktusba keveredni. De nem sikerül, mert Pali kissé összetörten a földet bámulja. A második csapat megfordul és kimegy.
- Na végre!- Vegyék le a bilincset és kint várjanak! – adja ki az utasítást. Az egyik kommandós nagy nehezen végül sikerrel leveszi Pali kezéről a bilincset.
- No, üljön le jó ember és jól figyeljen! Tudja miért hoztuk be? Na, ne törje a fejét. Kebelbarátja feldobta, de tisztességgel!
- Ne mondjon marhaságokat!- vág közbe Pali, ugyanis soha nem volt katona, megúszta a sorállományú katonaságot, így nem igen van tisztában a fegyveres testületeknél uralkodó alá fölé rendeltség viszonyokról.
Bandi türelmesen felemeli a kezét, úgy inti le Palit.
- Jó ember! Nem kocsmában vagyunk, ha nem venné észre! Itt csak én beszélek, én kérdezek, és maga csak akkor beszélhet, ha engedélyt kap rá! Világos?
Pali megadóan rábólint.
- No, akkor kezdjük! A személyi adatait majd később egyeztetjük. Most a lényeg. Maga adott parancsot a két szerencsétlen likvidálására?
- Nem tudom, hogy miről beszél, milyen két szerencsétlenről beszél itt nekem?
- Na figyeljen maga szerencsétlen! Ezzel a stílussal itt nem megy semmire! Mert, egyenlőre nekem kell a társadalmat megvédenem az ilyen bűnözőktől. Tehát, jó lesz, ha végiggondolja, hogy milyen új szakmákat fog kitanulni az elkövetkezendő húsz évben. Mert előreláthatóan ennyit fog kapni, mint felbujtó és bandavezér. Mert a haverja, a Csimbolya, jut eszembe, ismeri?
- Persze, négy éve volt egy közös vállalkozásunk, de rájöttem, hogy simlis, és egy év után kiszálltam. Azóta nem is találkoztam vele! De figyeljen! Kérem, értesítsék az ügyvédemet!
- Persze értesítjük! Ne féljen. Ja, és ez még nem hivatalos kihallgatás, csak beszélgetünk, mint két ember. De visszatérve a lényegre. Mi baja volt azzal a két szerencsétlennel, akiket lekaszaboltatott?
- Könyörgöm! Nem tudom, hogy miről beszél! Értse meg! Én napi 10-12 órát dolgozom, hogy tisztességgel eltudjam tartani a családomat. Nincs nekem arra időm, hogy szórakozzak.
- És ezt maga el is hiszi? Nekünk konkrét bizonyítékaink vannak, hogy maga mélyen benne van ebben a gyilkossági ügyben. Igaz, nem maga húzta meg a ravaszt, de maga adta ki a parancsot a likvidálásra. Tanuk, lehallgatások stb. Vagy talán tévedek?
- Igen, téved! Nem csináltam semmit! Isten az atyám! – teszi a szívére a kezét Pali.
- No, erre még visszatérünk! – Bandi feláll, az ajtóhoz megy, kinyitja az ajtót. Az ajtónál állónak a fülébe súg valamit, amire a kommandós belép a szobába. Bandi kilép a szobából.
….
Bandi az ügyeletes szobájába megy. Int az ügyeletes tisztnek, majd felveszi a házi telefont. Tárcsáz.
- Kapuügyelet? Itt Csabai András alezredes!- hallgatja a kapuügyeletes bejelentkezését.
- Figyeljen ide őrmester! Hamarosan érkezik egy ügyvéd, Striuka Pált fogja keresni. Ne engedje be, hanem közölje, hogy átszállítottuk a battai fogdába. Értette?- Az igenlő válasz után leteszi a kagylót és kényelmesen visszaindul az irodájába. Megelégedve
.…..
Józsi, az ügyvéd kapkodva szedi össze az iratokat. Alig találja meg a család állandó ügyvédi meghatalmazását. Nélküle nem megy semmire. Be sem engedik a főkapitányságra. Miután mindet összeszed, beül az autójába. Szeret ezzel az autóval utazni. Eszébe jut, hogy a család elég sok megbízást ad neki, főleg cégalapítási csipri-csupri ügyeket, de mindig jól megfizetik. Így nem volt nehéz ezt az autót megvennie. Elindul. Szerencsére a főkapitányság nincs olyan távol, így öt perc alatt odaér a parkolóba. Leállítja az autót, hóna alja alá csapja diplomata táskáját, előveszi az ügyvédi igazolványát és elindul a bejárathoz.
- Jó napot! Danka József ügyvéd vagyok, behozták az egyik ügyfelemet, Striuka Pált. Ki hallgatja ki és hol?- kérdezi az ügyvéd, szinte monoton hangon, mert annyiszor mondta el ezeket a mondatokat, hogy már ő is elfásult.
Az ügyeletes őrmester, belelapoz a beléptető füzetbe, majd alig hallhatóan közli az ügyvéddel.
- A jelzett személyt már elszállították. A battai fogdába. És Csabai alezredes úr foglalkozik az üggyel, de ő már nincs bent.
- Értettem!- kapja magát össze az egység vezetője. Megfordítják Makit, aki igyekszik a bátyjával szemkontaktusba keveredni. De nem sikerül, mert Pali kissé összetörten a földet bámulja. A második csapat megfordul és kimegy.
- Na végre!- Vegyék le a bilincset és kint várjanak! – adja ki az utasítást. Az egyik kommandós nagy nehezen végül sikerrel leveszi Pali kezéről a bilincset.
- No, üljön le jó ember és jól figyeljen! Tudja miért hoztuk be? Na, ne törje a fejét. Kebelbarátja feldobta, de tisztességgel!
- Ne mondjon marhaságokat!- vág közbe Pali, ugyanis soha nem volt katona, megúszta a sorállományú katonaságot, így nem igen van tisztában a fegyveres testületeknél uralkodó alá fölé rendeltség viszonyokról.
Bandi türelmesen felemeli a kezét, úgy inti le Palit.
- Jó ember! Nem kocsmában vagyunk, ha nem venné észre! Itt csak én beszélek, én kérdezek, és maga csak akkor beszélhet, ha engedélyt kap rá! Világos?
Pali megadóan rábólint.
- No, akkor kezdjük! A személyi adatait majd később egyeztetjük. Most a lényeg. Maga adott parancsot a két szerencsétlen likvidálására?
- Nem tudom, hogy miről beszél, milyen két szerencsétlenről beszél itt nekem?
- Na figyeljen maga szerencsétlen! Ezzel a stílussal itt nem megy semmire! Mert, egyenlőre nekem kell a társadalmat megvédenem az ilyen bűnözőktől. Tehát, jó lesz, ha végiggondolja, hogy milyen új szakmákat fog kitanulni az elkövetkezendő húsz évben. Mert előreláthatóan ennyit fog kapni, mint felbujtó és bandavezér. Mert a haverja, a Csimbolya, jut eszembe, ismeri?
- Persze, négy éve volt egy közös vállalkozásunk, de rájöttem, hogy simlis, és egy év után kiszálltam. Azóta nem is találkoztam vele! De figyeljen! Kérem, értesítsék az ügyvédemet!
- Persze értesítjük! Ne féljen. Ja, és ez még nem hivatalos kihallgatás, csak beszélgetünk, mint két ember. De visszatérve a lényegre. Mi baja volt azzal a két szerencsétlennel, akiket lekaszaboltatott?
- Könyörgöm! Nem tudom, hogy miről beszél! Értse meg! Én napi 10-12 órát dolgozom, hogy tisztességgel eltudjam tartani a családomat. Nincs nekem arra időm, hogy szórakozzak.
- És ezt maga el is hiszi? Nekünk konkrét bizonyítékaink vannak, hogy maga mélyen benne van ebben a gyilkossági ügyben. Igaz, nem maga húzta meg a ravaszt, de maga adta ki a parancsot a likvidálásra. Tanuk, lehallgatások stb. Vagy talán tévedek?
- Igen, téved! Nem csináltam semmit! Isten az atyám! – teszi a szívére a kezét Pali.
- No, erre még visszatérünk! – Bandi feláll, az ajtóhoz megy, kinyitja az ajtót. Az ajtónál állónak a fülébe súg valamit, amire a kommandós belép a szobába. Bandi kilép a szobából.
….
Bandi az ügyeletes szobájába megy. Int az ügyeletes tisztnek, majd felveszi a házi telefont. Tárcsáz.
- Kapuügyelet? Itt Csabai András alezredes!- hallgatja a kapuügyeletes bejelentkezését.
- Figyeljen ide őrmester! Hamarosan érkezik egy ügyvéd, Striuka Pált fogja keresni. Ne engedje be, hanem közölje, hogy átszállítottuk a battai fogdába. Értette?- Az igenlő válasz után leteszi a kagylót és kényelmesen visszaindul az irodájába. Megelégedve
.…..
Józsi, az ügyvéd kapkodva szedi össze az iratokat. Alig találja meg a család állandó ügyvédi meghatalmazását. Nélküle nem megy semmire. Be sem engedik a főkapitányságra. Miután mindet összeszed, beül az autójába. Szeret ezzel az autóval utazni. Eszébe jut, hogy a család elég sok megbízást ad neki, főleg cégalapítási csipri-csupri ügyeket, de mindig jól megfizetik. Így nem volt nehéz ezt az autót megvennie. Elindul. Szerencsére a főkapitányság nincs olyan távol, így öt perc alatt odaér a parkolóba. Leállítja az autót, hóna alja alá csapja diplomata táskáját, előveszi az ügyvédi igazolványát és elindul a bejárathoz.
- Jó napot! Danka József ügyvéd vagyok, behozták az egyik ügyfelemet, Striuka Pált. Ki hallgatja ki és hol?- kérdezi az ügyvéd, szinte monoton hangon, mert annyiszor mondta el ezeket a mondatokat, hogy már ő is elfásult.
Az ügyeletes őrmester, belelapoz a beléptető füzetbe, majd alig hallhatóan közli az ügyvéddel.
- A jelzett személyt már elszállították. A battai fogdába. És Csabai alezredes úr foglalkozik az üggyel, de ő már nincs bent.
Dunnyus idegesen járkál a nappaliban. Fülén a mobilja. Izgatottan rágja a körmét. - Micsoda?- Kapja fel a fejét. Hitetlenkedve rázza. – Ne vicceljetek már velem!
Nem elég, hogy a Makit leverték a kommandósok, még ez is?- Elhallgat. Majd kicsit megnyugodva mondja a telefonba.
- Nem, nem kell szólnotok Mari a Jóskának, én már Maki miatt szóltam. Valószínűleg a rendőrségen van, ezért van kikapcsolva a mobilja. A Gyuriék is próbáljanak meg mindent! Persze, én is hívom folyamatosan, hátha tud már valamit a Makiról. Jól van, keressük egymást!
Leül az egyik székre, maga elé merülve.
- Ilyen csak a mesében van!- mondja félhangosan,
………
Az ügyvéd ránéz az órájára. Igaz, hogy csak 25 kilométerre van a battai fogház, de elég nagy a forgalom. No, mindegy, - gondolja és elindul a fogház irányába. Azért valami motoszkál a fejében. Mi a fenének vitték át a Makit? Semmi keresnivalója ott, mert hetvenkét órát a főkapitányság fogdájában tarthatják. Itt valami nem stimmel! Eszébe jut, hogy visszahívja Dunnyust. Előkapja a mobilját.
- A fene egye meg!- kerekíti el magát. Rájön, hogy amikor ment a bejárathoz, reflexszerűen kikapcsolta a telefont. Gyorsan visszakapcsolja. Alighogy beáll a térerő, azonnal megcsörren a készülék.
- Halló, tessék! Danka!
- Na végre! Hol a fenében csatangolsz?- ismeri meg Gyuri hangját, aki Maki sógora.
- Ügyet intézek nektek!
- Már tudsz róla?
- Persze, Dunnyus azonnal hívott, hogy a Makit lefogták.
- Jézus! Józsi, ez komoly, mert a Palit is leverték a kommandósok és bevitték a főkapitányságra.
- Ne viccelj velem Gyuri! Mi van a Palival? Őt is? Mi a fene van itt?
- Ezt szeretnénk tudni mi is! Úgyhogy mind a két fiút képviseld!
- Rendben van, persze. De most kikapcsolok, mert megérkeztem Battára a fogházhoz, állítólag idehozták a Makit. A Paliról nem tudok semmit, de annak gyorsan utána nézek. Ha tudok valamit, hívlak benneteket!
- Rendben, előre is köszönjük, a gázsit meg majd megbeszéljük.
- Rendben, szerbusz! Danka ezüstszínű BMW-je lassan bekanyarodik a fogház előtti parkolóba. Danka gyorsan kipattan, hogy elkaphasson valakit, aki intézkedő képes. Papírjait gyorsan előkészíti. A hatalmas kőépületbe nehéz bejutni. A kaputelefonon bejelentkezik. Kinyílik a hatalmas tölgyfakapu. A kapu mögött egy portaszerűség, amelyben megerősített őrség van.
- Jó napot kívánok! Danka ügyvéd vagyok a városból. Itt vannak az igazolványaim, és szeretnék érdeklődni, hogy a ma délután átszállított védencemmel hol tudnék beszélni? Még mindig a könyvtár mellett van az ügyvédi beszélő?- hadarja szinte egy szuszra.
A bv-s őrmester ránéz a mellette álló társára. Az meg vissza.
- Drága ügyvéd úr! Április elseje már elmúlt! Magát átverték! Ide csak jogerősen, bírói ítélettel hoznak delikvenseket. Előzetest, gyanúsítottat soha! Ráadásul tegnap előtt jött az utolsó szállítmány! Úgy, hogy feleslegesen fáradt ide az ügyvéd úr.- nyújtja vissza a papírjait az őrmester
Bandi felemeli a telefont, átszól az ügyeletesnek.
- Gazsi! A csapatomból senki nem mehet el, félóra múlva leigazítást tartok nekik!
Leteszi a telefont, kikiabál.
- Ügyelet!
Fél perc sem telik, nyílik az ajtó és belép egy hadnagy.
- Hadnagy úr! Az úriembert kérem elhelyezni a fogdába, adminisztrálják le!
A hadnagy hátranyúl a bilincséért, pillanatok alatt ráhelyezi a bilincset és elindul Palival az alagsor felé.
Bandi hóna alá kapja a dossziét és elindul a kihallgató szoba felé. Kényelmesen sétál, jól érzi magát. Odaér a kihallgató szobához, benyit. A szobában egy hatalmas fémasztal, körülötte székek. Az egyik széken szenvtelen arccal ül Maki.
- No, kedves Maki! Már megint találkozunk? Milyen rég volt a vendégünk?
- Nem én kértem ezt a találkozót!- reagál Maki.
- Maki! Ez még nem hivatalos kihallgatás, csak beszélgessünk, mint két ember, akik ismerik egymást.
- Maga most viccel velem? Én beszélgessek magával, ember szinten, azok után, hogy négy éve elbánt velem? Ne röhögtessen!
- Hátrább az agarakkal! Maki! A bátyus már mindent bevallott, úgyhogy jó lesz, ha visszavesz ebből a stílusból!
- Na, ne vicceljen velem! Csak nem hiszi, hogy megeszem ezt az óhéber mesét! Kár strapálnia magát. Nem csináltunk és nem csináltam semmit. És amíg nincs jelen az ügyvédem, addig nem vagyok hajlandó egy szót sem szólni.
- Rendben, akkor csak hallgasson és füleljen! Szóval, az a helyzet, hogy…
Az ajtóban posztoló rendőr belép a kihallgatóba.
- Zászlós! A gyanúsítottat a lehető legtávolabb helyezzék el a testvérétől.
- Értettem! – A zászlós előveszi a bilincset, ráteszi Makira és elindulnak az alagsori fogda felé. Bandi kényelmesen visszaindul az irodájába. Menetközben rápillant az órájára. Már fél hét is elmúlt, ideje bejezni a mai napot.
Belép az irodájába, az asztalához megy. A Striuke dossziét becsukja, és beteszi a páncélszekrényébe, ami a szekrénysorba van beépítve. Beállítja a zárat. Felveszi a táskáját, visszanéz az irodára, mindent rendben van –e. Keze a villanykacsolón. Megcsörren a telefon az asztalon. Bandi megint az órájára pillant, s lemondóan visszalép az asztalhoz, felveszi a kagylót.
- Csabai!
- Joli vagyok, szia! Még bent vagy?
- Igen, most végeztem. De jó, hogy hívtál! Beszélnünk kellene. Ráérsz most?
- Van egy órám. A szokott helyen jó lesz?
- Persze, Tíz perc és ott vagyok!
- Én is ott leszek addigra! Ott találkozunk. Szia!
- Szia, sietek!
Teszi le a kagylót Bandi. Hirtelen felgyorsul, lekapcsolja a villanyt, s szinte rohanva hagyja el a főkapitányságot. Az utcán menetközben gondolkodik. Hogyan állítsa maga mellé Joli. Arca elmosolyodik. A megismerkedésük jut eszébe. Két éve került Jolival munkakapcsolatba. Frissen kinevezett ügyészként, az egyik rablási ügyet neki szignálták ki. Amikor meglátta, rögtön az jutott eszébe, hogy milyen jó lehet a nő férjének. Egyszerű, de mégis csinos, jó harmincas nő kopogtatott be az irodája ajtaján.
- Jó napot! Kiss Jolán vagyok az ügyészségtől. Én kaptam meg a rablási ügyüket.- nyújtja barátságosan a kezét.
- Csabai András!- fogadja el a kézfogást. Ahogy megfogja a nő kezét, kis melegség önti el.
- Foglaljon helyet! – invitálja a nőt a férfi.
Ezután sokat beszélgettek, és kialakult közöttük egy különös kapcsolat. Nagyon hamar letegeződtek, persze csak a munka miatt. Azután egy jó év múlva, egy bulin jól becsíptek, és az éjszakát már együtt töltötték. Joli is, Bandi is elváltak, mind a munkájuk, az időbeosztásuk miatt. A másik oldal nem tudta elfogadni azt, hogy akár éjjel kettőkor is ugraszthatták őket.
Az alagsorban kopogna a léptek. A folyosó végén lévő cellaajtót kinyitja az őr, és beengedi Makit. A cellában két priccs, lópokrócokkal letakarva. Az egyik priccsen fekszik valaki. Maki belép a cellába. Az ajtó azonnal becsukódik, és a reteszek nyikorgása hallatszik. Maki a szabad priccs felé veszi a lépteit.
- Jó estét! – köszön a priccsen fekvő embernek, aki lassan kinyitja a szemeit, vizslatja az érkezőt.
- Neked is! Mi szél hozott ide?- érdeklődik. S valahol örül is egy kicsit, mert lassan egy napja egyedül volt ebben a cellában.
- A francokat a szél hozott! Azok a rohadt kommandósok hoztak. Hogy szakadjon rájuk az ég!
- Mi a tényállás, ha nem titok?
- Tényállás? Ne röhögtess! Felbujtással gyanúsítanak! Csak tudnám, hogy honnan vették ezt a baromságot!
A másik férfi felül a priccsén. Eléggé elhanyagolt külsejű, eléggé drabális termetű. Igazi keményfiúnak néz ki. Borostás, zilált hajú.
- No, fogadjunk, hogy a Csabai különítmény kapott el! Azok a brigantik! Engem is ők kaptak el. Szóval, mi a bibi?
- Szeretném én is tudni. A gyerekkel éppen ebédeltünk, amikor négy kajaklegény berontott, letepertek és behoztak. Délután kettőtől itt szobrozok. Állítólag, a testvéremmel mi lennénk egy gyilkosság felbujtói.
A férfi beletúr a hajába, ettől még ziláltabbá válik a haja.
- Ajjaj! Ez nagy gáz öregem! Ezek a szemetek az ilyen ügyekkel nagyon jól és sokáig eltudnak szöszmötölni. Arról nem is beszélve, ha a nagyságos asszonyt csípitek ki ügyésznek!
- Kit? – kapja fel a fejét Maki.
- Te nem ismered a nagyságos asszonyt? A Csabai ágyasát? A Csabai úgy tekergeti az ujjai körül, hogy csak na! Az ügyésznő, valamilyen Jolán. Amit a Csabai állít, az úgy van szerinte. Engem már kétszer meszelt el a nagysága. Igaz, az elsőnél a sértetett fel tudták kutatni, de a másodiknál semmi nem volt a kezükben ellenem, de valahogy elintézte, hogy egy évre kivonjanak a forgalomból.
- És te miért vagy most bent?- próbálja a saját gondjairól elterelni a figyelmét Maki.
- Rablási kísérlet miatt. Pechemre egy ál zsarucsajt próbáltam a táskájától megszabadítani. A rüfke egy pillanat alatt flaszterre dobott valamilyen dzsúdós fogással. Szóval megbuktam. Állítólag már fél éve követtek.
A család némán ül az asztalnál. Dunnyus megteríti az asztalt vacsorához. A kislány még mindig megszeppenve, némán ül a sarokban. Kezében a kedvenc babája. A többiek is némán ülnek az asztalnál. Már-már síri a hangulat. Megszólal Gyuri mobilja. Azonnal felkapja.
- Te vagy az Jóska? No, mondjad már mi van?
Gyuri elhallgat, erőteljesen figyel arra ami hallatszik a másik oldalról. Jó egy perc után döbbenten szólal meg.
- Ez most komoly? Ugye csak viccelsz? – Újabb szünet. Közben az ujjával csöndet mutat.
- Köszi Józsikám! Reggel nyolcra bent leszünk az irodádban, a többit személyesen megbeszéljük. Még egyszer köszönjük! – nyomja ki a telefont és a döbbenten néz a többiekre.
- Mi van? Mondjad már- szólalnak meg többen.
- Átverték a Józsit ezek a rohadtak. Kiküldték Battára, ott meg kiröhögték őt. Visszament a főkapitányságra, ott meg nem engedték már be. Így csak holnap reggel kilenctől tudhat meg valamit! Gyerekek! Józsi szerint itt valami nagy disznóság lehet! Reggel hárman bemegyünk Józsihoz az irodába.
A presszó félhomályában Joli egy félreeső kétszemélyes asztalnál ül. Előtte gőzölög egy kávé. A csinos felszolgáló fél perce sem tette az asztalra. Joli lassan kavargatja a kávét.
Nem szereti forrón inni a kávét. A haja lágyan omlik a vállára. Félhosszú, vörösre festett. Elegáns kiskosztümben van, bár szíve szerint jobban szeret lazán, sportosan öltözködni. De hiába, a hivatala megköveteli. Milyen büszkék a szülei, hogy egy szem leányuk milyen sokra vitte. Alig múlt harmincéves, amikor már ügyész helyettes lett. Már önállóan dolgozhatott és nem csak aktahegyeket kellett bogarásznia. Nem kellett öt évet sem várnia, s önálló, független ügyésszé nevezték ki a megyéhez. Sajnos, a házassága nem sikerült. A férje nem bírta, hogy sokszor este hívták, és neki mennie kellett. Bánatában a férje felcsípett egy fiatalabb nőt. Áh, mindegy! Eszébe jut Bandi. Félt ettől a kapcsolattól, de lassan már megnyugszik. Igaz, hivatalosan, szabadidejében nem tiltott az ilyen kapcsolat, de az etikai kódexben valami utalás van arra, hogy nem illik az ilyen. De tojok rá!- gondolja. Eddig ügyesen lavíroztak. És milyen férfi!
Ebben a pillanatban nyílik az ajtó és belép Bandi. Reflexszerűen az eldugott hely felé pillant. Felfedezi Jolit.
- Szia Te Drága! – köszönti a nőt és leheletfinom csókot nyom a nő szájára.
- Szia! Örülök, hogy látlak! Hogy vagy?
- Kösz, most hogy látlak nagyon jól, no meg ma volt egy nagy fogásom!
- Mesélj! –
- Tudod, volt az a kettős gyilkosság. Még tavaly. A főnök már ölte az életünket, hogy produkáljunk végre valamiféle eredményt. Még tavaly sikerült lekapcsolnunk a végrehajtókat és a felbujtót. De kaptam egy fülest, hogy nagyobb a banda, így ma lekaptunk két brazilt, akik a felbujtó felbujtói lehetnek. Tuti volt a füles.
- De Bandi! Ilyen fogalom nincs is. Ez láncreakciót válthat ki.
- Persze, igazad van. Lehet, hogy én fogalmaztam rosszul, de ne is dolgozzunk tovább. Inkább mesélj mi van veled?……
Pali magába roskadva ül priccs szélén. Nem érti az egészet. És ráadásul megint elkezd a foga is vacakolni. Jó, tényleg, Csimbolyát ismerte és ismeri. Egy évig közös bulijuk volt. Fél évig ment is az üzlet. Tisztességesen elszámoltak mindig. Azután egyre zavarosabbá kezdett válni az elszámolások sora. Érdekes módon mindig az ő része hozott kisebb jövedelmet. Kezdett szemet szúrni neki, hogy Csimbolya üzletrésze hozza a forgalmat, az ővé meg csökken. Leült a Csimbolyával ezt megbeszélni, de eredménytelenül. Így egy év után ő kiszállt a maradék részével az üzletből. Azóta nem is látta Csimbolyát, nem hogy beszélt volna vele. Oltári sumákság van itt!
A zárka ajtó csikorogva kinyílik, az ügyeletes betol egy középkorú, eléggé viseltes férfit.
- No, vendéget kapott Striuke! Hogy ne unatkozzon. Tíz perc múlva ellenőrzés!
A férfi tétován néz körbe a cellában. Torkát kicsit köszörülve szólal meg.
- Jó estét! Kis Jenő vagyok!
- Striuke Pál! – fogadja a köszönést Pali. A férfi félénken leül a szabad priccsre.
- Maga miért van itt?- Próbál meg beszélgetést kezdeményezni az új ember.
- Nem tudom, valami félreértés lehet. De felbujtással gyanúsítanak.
- Biztosan tévednek, ne féljen. Engem meg lopással. Pedig nem is loptam. De az a bunkó, aki elkapott, ezt írta a jegyzőkönyvbe. Hogy az ABC-ből nagymennyiségű italt loptam el. De ez nem igaz. Véletlenül maradt egy üveg whisky a kosár aljában. Nem is vettem észre. Hű, de utálom a zsernyákokat!
Paliban ebben a pillanatban megszólal a vészharang. Nem tudja, hogy miért, de elkezd félni és jobban figyelni kezd.
- És mire bujtott fel Pali? Csak nem a kormány megbuktatására? Folytatja Jenő a kíváncsiskodást.
- A fenéket! Utálom a politizálást. Soha nem is foglalkoztam ilyenekkel. Nem az én asztalom. Csak az a baj, hogy konkrétan nem tudom, hogy mi a gyanúsításuk alapja. És még az ügyvédemet sem értesítették.
- Az első 24 órában nem kötelességük!- vágja rá azonnal az új ember. Ez a mondata megerősíti Paliban azt, hogy ez az ember nem véletlenül került a cellába társnak. Tégla. No, akkor kiugrasztjuk a nyulat a bokorból.
- Ezt honnan veszi? Tudtommal, minden gyanúsítás esetén ügyvédet kell biztosítani az embernek.
- Áh, dehogy! Csak amikor elkezdődik a hivatalos kihallgatás, akkortól kell ügyvédet biztosítani. Magának van ügyvédje? Nem kirendelt védőt kap?- reagál Jenő Pali felvetésére.
- Persze, hogy van! Vállalkozó vagyok, elég sok a jogi papírmunka. – csigázza a kíváncsiságát Jenőnek Pali.
- És hivatalos volt a kihallgatás?- kíváncsiskodik tovább Jenő.
- A fene se tudja. Az a főfejes azt mondta, hogy csak beszélgetünk.
- Akkor még nincs joga ügyvédhez!- vágja rá azonnal Jenő.
- Ezt maga honnan tudja?
- Már annyiszor kaptak el, hogy lassan lediplomázhatok büntetőjogból. – próbálja menteni magát Jenő, érzi, hogy valamit eltolt.
- Körletellenőrzés! – Hallatszik a folyosóról. A két férfi elhallgat, állva várják az ellenőrzést.
Reggel van. A nagy terepjáró autó alig tud beállni a szűk parkolóba az ügyvédi iroda előtt. Miután Gyuri sikeresen belavírozott a parkolóba, Dunnyus és Edit kikászálódik az autóból. Gyuri is kiszáll, lezárja az autót, odamegy a parkolóórához, bedob kettő fémszázast a gépbe, majd kiveszi a nyugtát. Belülről elhelyezi a szélvédő mögött.
A főkapitányság épületében lassan beindul az élet. Egyre többen érkeznek. Dolgozók jönnek, és a kapu előtt is már sokasodik az ügyfelek száma. Kint egyre erősebben melegít a szikrázó napsütés.
Bandi lezárja az autóját az elkülőnitett parkolóban. Ez a parkoló a kiváltságosoké. Nagyon örül annak idején, amikor a tábornok berendelte az irodájába és a kezébe nyomta az engedélyt. Azóta nem hivalkodóan, de érzékelteti a beosztottakkal, hogy ő a főnök.
A kapunál előveszi az igazolványát, felmutatja. Bár mindenki ismeri, a szabályokat csak akkor tudja betartatni, ha ő maga is betartja.
Felér az irodájába és azonnal kiadja az ukászt a titkárnőjének.
- Marika! Öt percen belül kérem a tárgyalóba a Vargát, Somit, Bujkit és a Molit!
- Igen főnök! Kávé?
- Majd utána Marika!
Odalép a páncélhoz és kiveszi a mappákat. Kikeresi a Striukét, hóna alá kapja és elindul a tárgyaló felé. Majdnem fütyörészve.…….
Gyuri udvariasan előre engedi a nőket az ajtóban. Bent az ügyvédi irodában még csak Jóska van. Asztalán kazalhegyekben állnak a folyó ügyek dossziéi. Jóska felnéz, közben folytatja a reménytelennek tűnő munkáját. Kezével int, hogy üljenek le.
- Szia Jóska! – köszönnek szinte egyszerre.
- Sziasztok! Egy pillanat, rögtön végzek .-
Megtalálja a dossziét, amit keres, maga el rakja.
- Mielőtt megkérdeznétek, nem tudok semmi! Ezek a rohadtak , - szerintem,- piszkosul átvertek tegnap. Persze ez lehet fatális tévedés is, de valahogy ebben én nem hiszek. Kimentem Battára, ott hülyét csináltam magamból, majd amikor visszamentem a főkapra, ott meg ők csináltak hülyét belőlem. Ezt megfogják keserülni! De, inkább, most a lényeg! Mondjátok el pontosan mi is történt valójában tegnap?
- Annyit tudunk, hogy a Palit a fogorvosi rendelő előtt teperték le a kommandósok, Makit meg ebéd közben. Hiába kérdezünk bármit, nem nyilatkoznak. Hívtuk már a fűt, fát, de senki sem hajlandó közölni semmit! – hadarja szinte egy szuszra Gyuri.
- Nekem csak annyit mondtak, - veszi át a szót Dunnyus, - hogy valami gyilkossági ügy miatt viszik be Makit.
- No, ez komoly! De őszintén, szerintetek semmi közük az egészhez?- néz a három emberre Danka.
- Jóska! – horkannak fel egyszerre mind a hárman.
- Jó, jó! De tudjátok, még a légy szellentéséről is tudnom kell, mert csak akkor tudom hatékonyan védeni őket De ne is húzzuk az időt! Máris indulok a főkapitányságra, nehogy elkezdjék a kihallgatásukat! Elkísértek?
- Persze, megyünk! Kint megvárunk majd jó?
- Ok!………
A tárgyalóban már bent ül a négy nyomozó. Civilben vannak, abszolút hétköznapi kinézetűek. Bandi belép a terembe, a négy ember szótlanul felpattan.
- Üljetek le!Látom, mindenki itt van, kezdhetjük. Szóval, tegnap lekaptuk a Striuke fivéreket. Kaptam egy megbízható fülest, hogy ők annak a területnek a bandafőnökei. És eddig semmit sem sikerült rájuk vernünk. Hát itt az idő, hogy ezen változtassunk! Kérdés?
- Főnök! Mennyire tuti a füles? – teszi fel a kérdését Varga, aki Bandi helyettese is egyben.
- Fiam! Ha azt mondom, hogy tuti, akkor bízz bennem!
Varga az aki a kiscsapatból néha-néha visszamer szólni Bandinak.
- Na jó! Hogy teljesen képben legyetek. Tudjátok a tavalyi kettős gyilkosság után beszedtünk pár delikvenst. Köztük Csimbolyát, a felbujtót. Ismeritek a Petyát, a kapitányt. Nos, ő szedett össze olyan morzsákat, amelyekkel összefüggésbe hozhatóak a Striukéék a Csimbolyával. Megmondom őszintén, biztonsági okokból fogtuk le a Makiékat. Nehogy meglógjanak, vagy összekuszálják a nyomokat. Megkaptam a lehallgatóktól az anyagokat és abban van egy olyan beszélgetés, amely Csimbolya és a Pál között le, valamilyen üzleti ügy kapcsán. Nem volt időm még kiértékelni. Ezért, a fő feladat most mindenkinek, hogy megerősítsük azt, hogy a két embernek köze volt a gyilkossághoz. És máris az első feladatsor és elosztás. Bujki és Moli, ti kimentek a foxiba és ügyesen terelgetve, Csimbolyából kicsikarni valamilyen, a teóriához passzoló vallomást. Somi! Te igyekszel észrevétlenül információkat begyűjteni a városban, a két ember környezetéből. De vigyázzatok! Nem észrevetetni magatokat! Béla!- fordul most Varga felé,- édes fiam, te jössz, segítesz a kihallgatásban.
- Kérdés, észrevétel?- néz a nyomozókra Bandi. Azok némán ülnek. Somin és Molin látni, hogy nem is tudják, örüljenek, vagy bosszankodjanak.
- Délután háromkor újabb eligazítás itt. És már eredményeket várok!- néz Bandi Somiékra. Moli arca elkomorodik egy pillanatra. Nincs esély arra, hogy délután lógjon egy sort.
- Értettük! Szólal meg Somi, közben finoman megrántja Moli kabátjának az ujját.
- Igen főnok!- rezzen össze Moli.
- Fiúk! Munkára föl! Indulás! – csukja be a dossziéját Bandi és feláll, elindul az ajtó felé.
A kapunál előveszi az igazolványát, felmutatja. Bár mindenki ismeri, a szabályokat csak akkor tudja betartatni, ha ő maga is betartja.
Felér az irodájába és azonnal kiadja az ukászt a titkárnőjének.
- Marika! Öt percen belül kérem a tárgyalóba a Vargát, Somit, Bujkit és a Molit!
- Igen főnök! Kávé?
- Majd utána Marika!
Odalép a páncélhoz és kiveszi a mappákat. Kikeresi a Striukét, hóna alá kapja és elindul a tárgyaló felé. Majdnem fütyörészve.…….
Gyuri udvariasan előre engedi a nőket az ajtóban. Bent az ügyvédi irodában még csak Jóska van. Asztalán kazalhegyekben állnak a folyó ügyek dossziéi. Jóska felnéz, közben folytatja a reménytelennek tűnő munkáját. Kezével int, hogy üljenek le.
- Szia Jóska! – köszönnek szinte egyszerre.
- Sziasztok! Egy pillanat, rögtön végzek .-
Megtalálja a dossziét, amit keres, maga el rakja.
- Mielőtt megkérdeznétek, nem tudok semmi! Ezek a rohadtak , - szerintem,- piszkosul átvertek tegnap. Persze ez lehet fatális tévedés is, de valahogy ebben én nem hiszek. Kimentem Battára, ott hülyét csináltam magamból, majd amikor visszamentem a főkapra, ott meg ők csináltak hülyét belőlem. Ezt megfogják keserülni! De, inkább, most a lényeg! Mondjátok el pontosan mi is történt valójában tegnap?
- Annyit tudunk, hogy a Palit a fogorvosi rendelő előtt teperték le a kommandósok, Makit meg ebéd közben. Hiába kérdezünk bármit, nem nyilatkoznak. Hívtuk már a fűt, fát, de senki sem hajlandó közölni semmit! – hadarja szinte egy szuszra Gyuri.
- Nekem csak annyit mondtak, - veszi át a szót Dunnyus, - hogy valami gyilkossági ügy miatt viszik be Makit.
- No, ez komoly! De őszintén, szerintetek semmi közük az egészhez?- néz a három emberre Danka.
- Jóska! – horkannak fel egyszerre mind a hárman.
- Jó, jó! De tudjátok, még a légy szellentéséről is tudnom kell, mert csak akkor tudom hatékonyan védeni őket De ne is húzzuk az időt! Máris indulok a főkapitányságra, nehogy elkezdjék a kihallgatásukat! Elkísértek?
- Persze, megyünk! Kint megvárunk majd jó?
- Ok!………
A tárgyalóban már bent ül a négy nyomozó. Civilben vannak, abszolút hétköznapi kinézetűek. Bandi belép a terembe, a négy ember szótlanul felpattan.
- Üljetek le!Látom, mindenki itt van, kezdhetjük. Szóval, tegnap lekaptuk a Striuke fivéreket. Kaptam egy megbízható fülest, hogy ők annak a területnek a bandafőnökei. És eddig semmit sem sikerült rájuk vernünk. Hát itt az idő, hogy ezen változtassunk! Kérdés?
- Főnök! Mennyire tuti a füles? – teszi fel a kérdését Varga, aki Bandi helyettese is egyben.
- Fiam! Ha azt mondom, hogy tuti, akkor bízz bennem!
Varga az aki a kiscsapatból néha-néha visszamer szólni Bandinak.
- Na jó! Hogy teljesen képben legyetek. Tudjátok a tavalyi kettős gyilkosság után beszedtünk pár delikvenst. Köztük Csimbolyát, a felbujtót. Ismeritek a Petyát, a kapitányt. Nos, ő szedett össze olyan morzsákat, amelyekkel összefüggésbe hozhatóak a Striukéék a Csimbolyával. Megmondom őszintén, biztonsági okokból fogtuk le a Makiékat. Nehogy meglógjanak, vagy összekuszálják a nyomokat. Megkaptam a lehallgatóktól az anyagokat és abban van egy olyan beszélgetés, amely Csimbolya és a Pál között le, valamilyen üzleti ügy kapcsán. Nem volt időm még kiértékelni. Ezért, a fő feladat most mindenkinek, hogy megerősítsük azt, hogy a két embernek köze volt a gyilkossághoz. És máris az első feladatsor és elosztás. Bujki és Moli, ti kimentek a foxiba és ügyesen terelgetve, Csimbolyából kicsikarni valamilyen, a teóriához passzoló vallomást. Somi! Te igyekszel észrevétlenül információkat begyűjteni a városban, a két ember környezetéből. De vigyázzatok! Nem észrevetetni magatokat! Béla!- fordul most Varga felé,- édes fiam, te jössz, segítesz a kihallgatásban.
- Kérdés, észrevétel?- néz a nyomozókra Bandi. Azok némán ülnek. Somin és Molin látni, hogy nem is tudják, örüljenek, vagy bosszankodjanak.
- Délután háromkor újabb eligazítás itt. És már eredményeket várok!- néz Bandi Somiékra. Moli arca elkomorodik egy pillanatra. Nincs esély arra, hogy délután lógjon egy sort.
- Értettük! Szólal meg Somi, közben finoman megrántja Moli kabátjának az ujját.
- Igen főnok!- rezzen össze Moli.
- Fiúk! Munkára föl! Indulás! – csukja be a dossziéját Bandi és feláll, elindul az ajtó felé.
Egyből a kihallgató szobába mennek. A fegyőr kérdően néz rájuk. Bujki, mint rangidős lazán odaveti a fegyőrnek:
- Striuke Mihályt kéretem idevezetni. Tegnap kerültek ide. De gyorsan!
- Ne bomolj haver! – kapja fel a fejét erre a hangsúlyra Moli. – Ne játszd az agyadat! Miért utáltatsz meg bennünket?
- Ne parázz haver! Itt ez a módi, ha nem tudnád! A smasszeroktól is el kell várni a tiszteletet!
Csörren a kulcs a zárban a folyosón. Majd nyílik az ajtó, belép Striuke Mihályt, a fogva tartott. Bujki laza csuklómozdulattal int a fegyőrnek, hogy kimehet.
- Üdvözlöm, üljön le! – mondja kissé utasító hangnemben Bujki. Moli zavartan és tétován sétálgat a nem túlságosan nagy kihallgató szobában. Neki szokatlan ez a stilus.
- Remélem, tudja miért vagyunk itt? – teszi fel a kérdést Bujki a szabvány fegyházi öltözékben lévő Mukinak.
- Persze, mert behoztak! De remélem, Önök elárulják most nekem az okot, - válaszol Muki kissé cinikus hangsúllyal.
Bujki arca kissé vörösödni kezd. Nehogy már egy ilyen senkiházi szórakozzon vele.
- Öregem! Azt hiszem, hogy nagyon hamar elmegy a jókedve a humorizálástól! De ha nem tudja, én szívesen segítek. Alapban gyilkosságra való felbujtással gyanúsítjuk. Ez minimum tizenöt évet jelent magának.
- Már ne haragudjanak, de ugye most csak viccelnek velem? Mit csináltam én? És mit csinált a testvérem?
Moli, aki eddig csak hallgatott, most lassan ránéz a férfira.
- Na, figyeljen maga őstulok! –szólal meg lassan, kimérten,- ha szeretné csökkenteni a várható éveinek a számát, akkor itt az ideje, hogy meséljen! Miért adtak utasítást Csimbolyának a szerencsétlenek likvidálására?
Muki csodálkozva néz a nagydarab, igazai kidobó legény típusú rendőrre. Nem érti. Hogy kerül a képbe Csimbolya, akivel már lassan hat éve megszakított minden kapcsolatot, mert majdnem két millióval átverte.
- Uraim! Én már lassan öt éve egyetlen egy szót sem váltottam Csimbolyával! Én már régen leírtam, nem is foglalkoztam vele.
- És ezt higgyük is el?
- Igen, ez az igazság.
Bujki lassan ingatni kezdi a fejét.
- Hogy mi az igazság, azt engedje meg, hogy mi döntsük el!
A család majdnem mindegyik tagja a nagy ebédlőasztal körül ül. Csak a gyerekek játszanak kint az udvaron. Józsi, az ügyvéd viszi a szót.
- Tehát elég komoly az ügy! És ahogyan látom, mindenáron bele akarják rántani a fiúkat. Ha ez sikerül nekik, akkor megmondom őszintén, tizenöt év körüli a büntetési tétel. De ne féljetek, mindent elkövetek, hogy a fiúk mihamarább itthon legyenek! Szóval,csak annyit tudok, hogy összehozták őket a Csimbolya - féle bandával. Állítólag ők, mármint a fiúk voltak a banda, bocsánat, szakzsargonnal
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 6
Tegnapi: 78
Heti: 162
Havi: 84
Össz.: 371 718
Látogatottság növelés
Oldal: Présben.. kisregény
Koszi-lap - © 2008 - 2024 - koszi-lapok.hupont.hu
A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal
Egyből a kihallgató szobába mennek. A fegyőr kérdően néz rájuk. Bujki, mint rangidős lazán odaveti a fegyőrnek:
- Striuke Mihályt kéretem idevezetni. Tegnap kerültek ide. De gyorsan!
- Ne bomolj haver! – kapja fel a fejét erre a hangsúlyra Moli. – Ne játszd az agyadat! Miért utáltatsz meg bennünket?
- Ne parázz haver! Itt ez a módi, ha nem tudnád! A smasszeroktól is el kell várni a tiszteletet!
Csörren a kulcs a zárban a folyosón. Majd nyílik az ajtó, belép Striuke Mihályt, a fogva tartott. Bujki laza csuklómozdulattal int a fegyőrnek, hogy kimehet.
- Üdvözlöm, üljön le! – mondja kissé utasító hangnemben Bujki. Moli zavartan és tétován sétálgat a nem túlságosan nagy kihallgató szobában. Neki szokatlan ez a stilus.
- Remélem, tudja miért vagyunk itt? – teszi fel a kérdést Bujki a szabvány fegyházi öltözékben lévő Mukinak.
- Persze, mert behoztak! De remélem, Önök elárulják most nekem az okot, - válaszol Muki kissé cinikus hangsúllyal.
Bujki arca kissé vörösödni kezd. Nehogy már egy ilyen senkiházi szórakozzon vele.
- Öregem! Azt hiszem, hogy nagyon hamar elmegy a jókedve a humorizálástól! De ha nem tudja, én szívesen segítek. Alapban gyilkosságra való felbujtással gyanúsítjuk. Ez minimum tizenöt évet jelent magának.
- Már ne haragudjanak, de ugye most csak viccelnek velem? Mit csináltam én? És mit csinált a testvérem?
Moli, aki eddig csak hallgatott, most lassan ránéz a férfira.
- Na, figyeljen maga őstulok! –szólal meg lassan, kimérten,- ha szeretné csökkenteni a várható éveinek a számát, akkor itt az ideje, hogy meséljen! Miért adtak utasítást Csimbolyának a szerencsétlenek likvidálására?
Muki csodálkozva néz a nagydarab, igazai kidobó legény típusú rendőrre. Nem érti. Hogy kerül a képbe Csimbolya, akivel már lassan hat éve megszakított minden kapcsolatot, mert majdnem két millióval átverte.
- Uraim! Én már lassan öt éve egyetlen egy szót sem váltottam Csimbolyával! Én már régen leírtam, nem is foglalkoztam vele.
- És ezt higgyük is el?
- Igen, ez az igazság.
Bujki lassan ingatni kezdi a fejét.
- Hogy mi az igazság, azt engedje meg, hogy mi döntsük el!
A család majdnem mindegyik tagja a nagy ebédlőasztal körül ül. Csak a gyerekek játszanak kint az udvaron. Józsi, az ügyvéd viszi a szót.
- Tehát elég komoly az ügy! És ahogyan látom, mindenáron bele akarják rántani a fiúkat. Ha ez sikerül nekik, akkor megmondom őszintén, tizenöt év körüli a büntetési tétel. De ne féljetek, mindent elkövetek, hogy a fiúk mihamarább itthon legyenek! Szóval,csak annyit tudok, hogy összehozták őket a Csimbolya - féle bandával. Állítólag ők, mármint a fiúk voltak a banda, bocsánat, szakzsargonnal
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 6
Tegnapi: 78
Heti: 162
Havi: 84
Össz.: 371 718
Látogatottság növelés
Koszi-lap - © 2008 - 2024 - koszi-lapok.hupont.hu